Igehely: Mt 9:18–26; Kulcsige: Mt 9:25 „Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt.”
A halál általánosan, kivétel nélkül hatalmat vesz Ádám minden leszármazottján. Nemcsak a vén embereken, hanem a magzatok felett is. Ennek a valósága megdermeszti az emberi szívet, félelemmel tölti el. Mi mindannyian ismerjük a halál hatalmát.
Igehely: Mt 9:14–17; Kulcsige: Mt 9:17 „Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”
A régi tömlő elvesztette már rugalmasságát, az óbor letisztult, lecsendesedett. Az új tömlő rugalmas, az új bor pezseg. Jézus ezt a hasonlatot használja az ó és az új szövetségre nézve. „A tanítványaid miért nem követik a régi zsidó szokásokat, hagyományokat?
Igehely: Mt 9:9–13; Kulcsige: Mt 9:13 „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: «Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.» Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Az egészségipar fejlettsége (a visszaélések ellenére is) jelzi az emberi empátiát és segítőkészséget a betegségekben szenvedők iránt. Készek vagyunk óriási áldozatokat meghozni beteg szeretteink megsegítése végett.
Igehely: Mt 9:1–8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Mi könnyebb? Megbocsátani egy ember bűneit vagy meggyógyítani a betegségét? Az egyik fizikai kihívás, a másik pedig lelki-szellemi. Egy orvosilag gyógyíthatatlan betegséggel nem tudunk mit kezdeni. Kimondjuk, hogy lehetetlen. És ez a könnyebbik megvallás ma a részünkről.
Igehely: Mt 8:28–34; Kulcsige: Mt 8:32 „Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.”
Jézus szavára ma elül a vihar, holnap engedelmeskednek a démonok. Hatalma nem névleges, vagy csak szóbeli hatalom. Urunk hatalma tényleges. A szava sem légből kapott, hanem megtörténik. Jézus nem beszél a levegőbe: akit megszólít, annak reagálnia kell.
Igehely: Mt 8:23–27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Isten az embert tevékeny életre teremtette és már kezdetben a tettek mezejére állította. Az élet értelmessége, hasznossága, a beteljesülés érzet a tevékenységeinkhez kapcsolódik.
Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”
A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.