Igehely: Zsolt 57:1–12 Kulcsige: Zsolt 57:4 „Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.”
Ebben a zsoltárban Dávid életének egyik legnehezebb szakaszába tekinthetünk bele, amikor Saul üldözi őt. Dávid Izráel választott királya már, de jogilag még Saul a király.
Igehely: Mk 14:43-52 Kulcsige: Mk 14:50 „Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.”
Jézus egyik tanítványa jobban szerette a pénzt, mint mesterét, akinek néhány évvel korábban a követésére szegődött. A tanítványi körből való távolmaradása nagy veszélybe sodorta életét. Ezt kockáztatják ma is azok, akik elhanyagolják a testvéri közösség alkalmait.
Igehely: Mk 14:32-42 Kulcsige: Mk 14:37 „Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: «Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem virrasztani?»”
A Gecsemáné kertje az Olajfák hegyének lábánál terült el, ahol Jézus gyakran találkozott tanítványaival. Ez a Jézussal és az övéivel való közösség szeretetére bátorít bennünket.
Igehely: Mk 14:26-31 Kulcsige: Mk 14:30 „Jézus így szólt hozzá: «Bizony mondom neked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt másodszor megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.»”
Az úrvacsora szereztetése után, késő éjszaka Jézus Hallél-zsoltárok éneklése közepette tizenegy tanítványával az Olajfák hegyének nyugati oldalára vonul, és ott megjövendöli tanítványai botrányos elmenekülését, amit Péter nem tud szó nélkül hagyni.
Igehely: Mk 13:30-37 Kulcsige: Mk 13:36 „Ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!”
Jézus ünnepélyes „bizony mondom nektek...” bevezetője megerősíti mondanivalóját. Szavai örökérvényűek. Nem évülnek el. Sohasem lesznek idejüket múltakká. A jelenlegi világ kataklizmával ér majd véget. (2Pt 3:10)
Igehely: Mk 13:21-29 Kulcsige: Mk 13:23 „Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!”
A kijelölt igeszakaszban leírt próféciák nemcsak Jeruzsálem pusztulására, hanem Jézus Krisztus visszajövetelére és az azt megelőző nyomorúságos időkre is vonatkoznak.
Igehely: 2Kor 5:5-9 Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság. Hogyan lehetünk mégis képesek Őt, az örökkévalóságot és a szellemi világot érzékelni? Tudjuk, hogy van anyagi és szellemi világ, véges és örök. Az első látható, a második láthatatlan a biológiai szemnek. Ezért mondja az apostol, és vele mi is, hogy hitben járunk és nem (fizikai) látásban.