Igehely: Róm 1:19-25; Kulcsige: 1:21 „Mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.”
A pogányok sötétsége annak tulajdonítható, hogy gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Itt nem csupán arról van szó, hogy tudatosan rosszat tesznek, hanem előre elhatározzák, hogy önmagukért élnek, nem pedig Istenért vagy másokért.
Igehely: Róm 1:16-18; Kulcsige: 1:16 „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”
A Rómaiakhoz írt levél az ember megváltásának útját mutatja be, ami egyedül a hit által valósul meg. A levél témája a hitre jutás, amely az evangélium megismerése és elfogadása által történik.
Igehely: Róm 1:11-15; Kulcsige: 1:12 „Azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.”
Pál szeretné látni a római testvéreket, és most közli velük vágyának okát.
Igehely: Róm 1:8-10; Kulcsige: 1:9 „Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok.”
Az imádságnak fontos szerepe van az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésében. Éppen ezért meg kell tanulnunk helyesen imádkozni. Ahogyan a tanítványok kérték, nekünk is kérnünk kell a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy tanítson minket imádkozni.
Igehely: Róm 1:1-7; Kulcsige: 1:5 „Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet.”
Mózes és Józsué Jahve szolgáinak nevezték magukat. Az apostol szó kifejezetten keresztyén újdonságnak számít, hiszen maga Jézus nevezte így a tizenkettőt. Később Pál is apostol lett.
Igehely: Kol 1:9-18; Kulcsige: 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Ez a tíz igevers olyan gazdag, olyan tömény, olyan csodálatos, hogy csak olvasnám és olvasnám újra meg újra. Önmagát magyarázva tárja elénk, hogy micsoda kegyelemben van részünk. Ez a csodálatos ajándék, amit Urunktól kaptunk, felbecsülhetetlen.
Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”
Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.