Igehely: JSir 3:25-26; Kulcsige: 3:26 „Jó csendben várni az Úr szabadítására.”
Bűnre hajlamos emberi természetünk nehezen tud csendben várni. Ha mégsem kerülheti el, panaszkodással és kritizálással próbálja a várakozást „elviselhetőbbé tenni”.
Igehely: Ézs 42:1-9; Kulcsige: 42:1 „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.”
Istentől elrugaszkodott világunkban rengeteg reklámmal és termékbemutatóval találja magát szemben az ember. Isten a prófétája által legértékesebb ajándékát, Jézus Krisztust, a Szolga-királyt mutatja be (Mt 20:28).
Igehely: Zsid 4:1-13; Kulcsige: 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”
Igénkben három „nyugalomról” van szó:
1. Isten szombati nyugalma: a megtérés nyugalma (3-4.v.). A Bárány vérének menedékében lesz a miénk hit által ez az állapot. Így leszünk Isten gyermekei, nem vádol a szívünk, az ördög fogságából megszabadulunk.
Igehely: Mt 6:5-8; Kulcsige: 6:6 „Az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.”
Ezzel az igével az imádság szentek szentjébe lépünk. Vegyük le „lábbelinket”, azaz bármit, ami megakadályoz, hogy Vele találkozzunk!
Igehely: ApCsel 10:9-16; Kulcsige: 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”
Sokszor nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a legjobb között. A fényképészek is keresik a legjobb helyet és a legjobb összpontosítást. Az imádság által összeszedettebbek vagyunk, fókuszálunk és feltöltődünk. Mire kell összpontosítanunk?
Igehely: ApCsel 9:9-19; Kulcsige: 9:9 „És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás!”
Minden frissen megtért hívő embernek ilyennek kell lennie és ilyennek kell maradnia, mint Saul: imádkozó, nyitott a lelkiekre, a vezetésre, a tanulásra. Mire vezette őt az Úr?
Igehely: 2Thessz 2:13–17; Igehely: 2Thessz 2:14 „Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.”
Csodálatos dolog történt a gyülekezet tagjaival! Megszabadultak hiábavaló, bűnös életükből, mert elfogadták az igazságot, Krisztust. De voltak Thesszalonikában olyanok is, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Láthatjuk, hogy az emberek igazsághoz való viszonyulásától függ az örök életük. Azok fognak elveszni, akik megvetik az igazságot. Jézus az igazság, s aki őt félvállról veszi, nem törődik vele, az már elveszett.