Mindennapi áhítatok

2019. november 30., szombat

Igehely: Zsid 4:1-13; Kulcsige: 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”

Igénkben három „nyugalomról” van szó:

1. Isten szombati nyugalma: a megtérés nyugalma (3-4.v.). A Bárány vérének menedékében lesz a miénk hit által ez az állapot. Így leszünk Isten gyermekei, nem vádol a szívünk, az ördög fogságából megszabadulunk.

2019. november 28., csütörtök

Igehely: ApCsel 10:9-16; Kulcsige: 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Sokszor nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a legjobb között. A fényképészek is keresik a legjobb helyet és a legjobb összpontosítást. Az imádság által összeszedettebbek vagyunk, fókuszálunk és feltöltődünk. Mire kell összpontosítanunk?

2019. november 27., szerda

Igehely: ApCsel 9:9-19; Kulcsige: 9:9 „És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás!”

Minden frissen megtért hívő embernek ilyennek kell lennie és ilyennek kell maradnia, mint Saul: imádkozó, nyitott a lelkiekre, a vezetésre, a tanulásra. Mire vezette őt az Úr?

2019. november 25., hétfő

Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: 23:2 „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”

„Csak Istennél csendesül el lelkem” – mondja a zsoltáros (Zsolt 62:2a). Korábban leterhelt volt, boldogtalan, céltalan és lelkiismerete is vádolta, de Istenben megnyugodott, a Jó Pásztor betöltötte lelkét, nem szűkölködik. Hogyan maradhat meg ez az élet?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.