Igehely: 1Tim 6:10-14; Kulcsige: 1Tim 6:14 „Hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.”
Jeles naphoz érkeztünk, Jézus Krisztus mennybemenetelének napjához. Ez a nap tapasztalatom szerint belesimul a hétköznapokba, olyan, mint a többi csütörtök. Pál apostol beszél egy időpontról, ami be fog következni. Ez nem más, mint Jézus Krisztus visszajövetele.
Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”
Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni.
Igehely: Jn 15:12 -17; Kulcsige: Jn 15:14 „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”
Az isteni szeretetmegnyilvánulás további példájáról olvasunk. Mint utaltam rá tegnap, Jézus parancsa, hogy szeressük egymást. Jézus a barátságát kínálja számunkra a mai igeszakaszban. Néhány lényeges dologra hívnám fel a figyelmet: Az első, hogy Jézus választja ki, hogy ki a barátja.
Igehely: Kol 1:18 -22; Kulcsige: Kol 1:18 „Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.”
Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy testének tagjai vagyunk. Napjainkban sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy ember és ember között szinte már semmilyen személyes kapcsolat nincs.
Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:11 „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.”
Ezen a héten Isten szeretetének néhány olyan megnyilvánulását tanulmányozzuk, amelynek élvezői, használói vagyunk. Napról napra egy-egy tényt olvashatunk, és az esti áhítatokat is erre a gondolatra fűzzük fel.
Igehely: ApCsel 5:38-42; Kulcsige: ApCsel 5:41 „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”
Mi az, amit kész vagyok vállalni Jézus nevéért? Érdemes végig gondolni, meddig tart és meddig kész elmenni a hitünk. Ha Jézusért veszélybe kerülne az életem, tudnám-e vállalni? Ha Jézusért megfosztanának szabadságomtól, tudnám-e vállalni?
Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.