Igehely: Zsolt 150:1-6; Kulcsige: Zsolt 150:1 „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!”
Ez a zsoltárrész méltó befejezése a Zsoltárok könyvének. Többek között az az érdekessége ennek a résznek, hogy mindegyik versben Isten dicséretére serkenti az olvasót: Dicsérjétek az Urat! Ezzel a felhívással és buzdítással találkozhatunk a mai napon. Miért dicsérjük az Urat?
Igehely: 5Móz 28:1-14; Kulcsige: 5Móz 28:6 „Áldott leszel jártodban-keltedben.”
Isten áldása nem más, mint jósága és kegyelmessége azok felé, akik félik Őt. Ez az áldás kihat a közösségi és egyéni életre egyaránt. Isten áldást ígér az egyén munkájára, bárhova is menjen, bárhonnan is jöjjön a feladata végett.
Igehely: Ézs 51:1-3; Kulcsige: Ézs 51:2 „Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.”
Isten áldásához tartozik a megsokasítás vagy megszaporítás. Ez érvényes volt Ábrahám és Sára életében, és még számos más esetben is. Ézsaiás próféta vigasztalja a népet, hiszen a bűneikért kemény árat kellett fizetniük. Odalett Izráel dicsősége, az ifjak sokasága. Minden kopár és kihalt lett.
Igehely: Kol 1:12-14; Kulcsige: Kol 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Az afrikai karre nyelvjárásban a hálaadás kifejezése a következő: „leülni valaki előtt a földre”. A hálás afrikai elmegy jótevőjének a házához, leül a kunyhó előtti talajon, miközben egy szót sem szól. Csöndje jelzi hálaadását. Aki hálás Istennek, az leül Isten előtt, és élvezi a jelenlétét.
Igehely: 2Sám 6:1-23; Kulcsige: 2Sám 6:12 „Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.”
Ez a vers azzal az esettel van kapcsolatban, amikor Isten ládája hosszú idő után a filiszteusoktól végre hazakerül. Kitörő lelkesedéssel fogadta a nép Isten ládájának hazatérését.
Igehely: Gal 3:6-14; Kulcsige: Gal 3:9 „Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.”
A Krisztusban rejlő mennyei áldást nem azért kapjuk, mert megérdemeljük, vagy mert képesek lennénk cserébe adni valami értékes dolgot Istennek. Pál apostol visszautal magyarázatában Ábrahámra, aki Istenbe vetett hit által indult el az ígéret földjére.
Igehely: Jób 11:7–20; Kulcsige: Jób 11:17 „Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.”
Jób barátja úgy mutatja be Istent, mint aki titokzatos, mindenek felett levő, és akinek mindenek fölötti a hatalma. Bátorítson minket az a tudat, hogy ilyen mindenható mennyei Atyánk van! Kezdjük vele a napot! Isten a lehetetlent is meg tudja tenni. Segítségünk és pajzsunk ő.