Igehely: 2Kir 2:1-11; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”
Egy titokzatos csodának, eltűnésnek, és két ember közötti szoros kapcsolatnak vagyunk a tanúi. Az ige szövege rejtélyes módon megörökítette az utókor számára, hogy Illést tüzes szekérrel ragadta magához a mennybe az Úr.
Igehely: 1Móz 28:10-22; Kulcsige: 1Móz 28:17 „Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.”
A megjelölt igerészben számomra kedves történet van megörökítve. Ebből az igerészből szolgáltam először életemben nagytatámmal együtt, a gertenyesi (szülőfalum) kis magyar gyülekezetben.
Igehely: Zsolt 101:1-8; Kulcsige: Zsolt 101:2 „Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.”
A zsoltáros szándéka legyen a mi vágyunk is ezen a reggelen! A tökéletesség Isten tulajdonsága, és egyben követelménye is azok felé, akik vele személyes kapcsolatban szeretnének lenni (1Móz 17:1, Mt 5:48).
Igehely: Mal 3:22-24; Kulcsige: Mal 3:24 „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”
Isten ígéretéről van szó az igében, amely a családtagok viszonyának rendezéséről szól. A bűn miatt nem egy esetben nagy szakadék tátong gyermek és szülő között. Istennek viszont van hatalma az elromlott kapcsolatokat helyrehozni.
Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 1Sám 3:19 „Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.”
Már az első vers sokat mond a kijelölt igeszakaszban: „Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.” Az Úr szolgájának lenni nagy kiváltság, egyben nagy felelősség is. Olyan szolgálata volt, amit emberi szemszögből nézve nem tartottak nagyra, pl.
Igehely: Zsolt 71:1-6; Kulcsige: Zsolt 71:5-6 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.”
A zsoltáros kéri, hogy a bűnösök kezéből szabadítsa meg őt az Úr (4.v.). Kérésének egyik alapja Isten igazsága (2.v.). Ha végigolvassuk ezt a zsoltárt, kiderül, hogy Isten igazságára többször is van hivatkozás (16., 19. és 24. v.).
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.