Igehely: Zsolt 127:1-5; Kulcsige: Zsolt 127:2 „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.”
Sok hiábavaló dolog létezik, de a pihenés nem az, viszont a lustaság igen. Amikor a földműves déli ebédje után lepihen egy kicsit, az nem hiábavaló, hiszen erőt gyűjt és több lelkesedéssel végezheti tovább a munkát, tehát egy befektetés. A gyári munkás esetében is a szünet nagyon fontos.
Igehely: 2Móz 23:10-12; Kulcsige: 2Móz 23:12 „Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény.”
Isten tervének betartása áldott következményekkel járt. Az egyik következménye a társadalmi rend és jólét kialakulása. Nem a munkás kihasználása és kizsákmányolása volt a cél, hanem az, hogy tiszteljük meg a munkás személyét és jogait.
Igehely: 2Móz 31:12-18; Kulcsige: 2Móz 31:17 „Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.”
Világunk egyik nagy problémája a rohanás, a következménye pedig a stressz. Ezért van sok kimerült, lehangolt és érdektelen ember közöttünk. Isten másképp rendezte be világunkat, és ezt az Ő Igéjében megtudhatjuk. Nézzük meg az Ő tervét és akaratát.
Igehely: ApCsel 27:13-26; Kulcsige: ApCsel 27:22 „Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.”
Pál apostolt fogolyként hajón vitték Rómába. Utazás közben hatalmas vihar tört ki a tengeren. Olyan vihar volt ez, amelyet a túlélők sohasem felejtenek el. Napokon keresztül tombolt a vihar, semmi esély nem volt a túléléshez. De ezen a hajón volt Istennek egy áldott gyermeke.
Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Visszaemlékszem, az iskolai évek alatt azok voltak a legkellemetlenebb pillanatok, amikor egy-egy óra elején a tanár, anélkül, hogy előre szólt volna, arra kért bennünket, hogy hamar vegyünk elő egy lapot, és írjuk le, hogy mit tudunk a felhagyott leckéből.
Igehely: Mt 7:24-27; Kulcsige: Mt 7:25 „És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”
A mi drága Megváltónk éppen befejezte a hegyi beszédet. Ebben nagyon mély igazságokat osztott meg hallgatóival és tanítványaival. Jézus azonban tudta, hogy hallgatói közül sokan lesznek, akik sohasem fogják alkalmazni a hallott igét.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.