Igehely: Zsid 1:4-5 „Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: «Fiam vagy te, ma nemzettelek téged», majd pedig: «Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz»?”
Az első szolgálati helyünkön - kb. 30 évvel ezelőtt - történt, hogy esti szolgálatból hazafelé menet, várakoztunk a vonatra. Közben el kezdtem beszélgetni egy férfival, aki azt mondta: „Jól ismerem én a templomba járókat, és a papokat.
Igehely: Zsid 1:1-3 „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Kórházi látogatásaim során így szólt hozzám egy idős beteg: „Milyen kár, hogy nincs egy olyan filozófiai rendszer, mely minden helyzetben igaz válaszokat ad, mely minden helyzetet helyesen értelmez!” Nagyon meglepett ez a mély vágyakozása az igazság után!
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 1Móz 47:30 „Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál.”
A földi élet véges, s bár úgy tűnik néha, hogy sokáig tart, akkor is véget ér. A hívő embernek reménysége van, hogy a földi élet befejeztével átmegyünk az örök életbe, a mennybe jutunk Jézussal. Ez egy boldog reménység, egy cél, ami átível a földi léten túlra, az örökkévalóságba.
Igehely: ApCsel 14:21-28; Kulcsige: ApCsel 14:28 „Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal.”
Pál nem egyedül töltötte a pihenési idejét, hanem a testvérekkel, a gyülekezeti tagokkal. Ez is egy áldott módja annak, ahogy az ember megpihenhet. Nemcsak a személyes kikapcsolódás által pihenhetünk, hanem az Isten munkájába való bekapcsolódás által is. Hogyan tehetjük ezt?
Igehely: Mk 6:30-32; Kulcsige: Mk 6:31 „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.”
A keresztyén szolgálatban gyakran azzal találkozunk, hogy maguk a szolgálattevők kimerülnek és kiégnek, hasznavehetetlenek az Úr munkájában. Jézus ezt nem így tervezte. Ezért hadd lássunk meg néhány tanulságot, amit nekünk, szolgálattevőknek meg kellene jegyeznünk.
Igehely: Ézs 63:7-14; Kulcsige: Ézs 63:14 „Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.”
Ha a fizikai pihenés nagyon fontos testünknek, akkor hadd mondjuk ki, hogy a lelki megpihenés fontosabb. Mert az ember nem csak test, hanem elsősorban lélek. A lelki megnyugváshoz szükség van néhány dolgot cselekedni:
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.