Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:11 „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?”
Láthattuk már az elmúlt napokban, hogy Isten az élet és minden áldás forrása. De ha Hozzá csatlakoztunk, meglátszik rajtunk is, mégpedig abban, amilyen forrás lett az életünk.
Igehely: Jer 17:9-13; Kulcsige: Jer 17:13 „Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a friss víznek forrását.”
Mi sokszor látszat szerint ítélünk, Isten azonban a szívek és a vesék ismerője és vizsgálója. Ő nem a látszat után ítél és cselekszik, hanem mindenkinek az élete gyümölcse szerint fizet meg. Egészen egyszerűen gyümölcstermő fák vagyunk-e, vagy csak gyökérrel, törzzsel és ágakkal rendelkezünk.
Igehely: Zsolt 36:1-12; Kulcsige: Zsolt 36:9 „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.”
Dávid a 6. versben égig érő kegyelemről beszél. Azonban kétféle ember van: az egyik megveti ezt a kegyelmet, a másik megragadja. Előbbieket az Ige gonosznak nevezi, hamisnak, és nincs előttük istenfélelem.
Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 54:11 „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.”
Istent ma is lehet hamis módon, csupán látszatra tisztelni és szolgálni. Ő azonban átlát ezeken. Isten látja a nyomorúságainkat, tévelygéseinket, görcsös próbálkozásainkat, de nem akar ezekben hagyni.
Igehely: Péld 5:1-23; Kulcsige: Péld 5:15 „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!”
Az ember kezében sokszor a legjobból legrosszabb lesz, s ez a házasságra nézve is igaz. Ugyanis a szexualitás csak abban a „keretben” működhet jól, amit az Úr adott. A kútforrás képe ma is a feleség, ill. a férj értékét hangsúlyozza.
Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.”
Valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus az Ő földre jövetelével vállalta a romlandóságot. Amikor megszületett romlandó világunkba, magára vette azt a külső embert, amely az évek múlásával látványosan változik, az idősebb napokra talán már gyengébben működik, mert leépül.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.