Igehely: Lk 10:13-16; Kulcsige: Lk 10:15 „Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni!”
„Galilea, Galilea, / Drága idők nagy tanúja” (Evang. karénekek 199). Azok engedetlensége fáj a legjobban, akikért a legtöbbet fáradunk. A három galileai város három engedetlen személy, akik látták az Úr Jézus csodatetteit, és hallották megtérésre hívó szavát.
Igehely: Lk 10:1-12; Kulcsige: Lk 10:3 „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”
„Hogyha küld, elmegyünk, / Hallgatunk rá, mert bízunk benne” (HH 252). Az elbeszélés a hetvenkét tanítvány kiküldéséről csak Lukácsnál fordul elő.
Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:62 „Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Követni Jézust! – ez a keresztyén élet lényege. A követni szó sok mindent magába foglal. Először is a tanítvány és a Mester közötti kapcsolatot, amelyben elfogadom az Ő akaratát, és teljesítem azt. Követni Jézust nem más, mint az Ő személyes vezetése alatt élni.
Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:56 „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba.”
Jézus Samárián halad keresztül, és előre küld két tanítványt, hogy szállást keressenek. A Mestert nem szívesen látják ott. Elutasítják. Ez meglepte a tanítványokat, nem számítottak rá.
Igehely: Lk 9:49-50; Kulcsige: Lk 9:50 „Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”
Miután az Úr Jézus beszélt a nagyság titkáról, János egy esetről számolt be a Mesternek. Szavaiban érezhető egyfajta önbecsülés, felsőbbrendűség, önelismerés. Felháborodott, hogy más is mer Jézus nevében ördögöket űzni.
Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:48 „Majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.”
Miről vitatkoztak útközben a tanítványok? Arról, hogy közülük ki a nagyobb. A világban erre a kérdésre a természetes válasz a következő: a gazdag, a befolyásos, az erős.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.