Igehely: Lk 13:1-5; Kulcsige: Lk 13:2 „Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?”
Ebben az igeszakaszban Jézushoz jönnek egy tragikus hírrel. Azokról a galileaiakról szóltak, akiket Pilátus megöletett. Jézus megemlít egy másik esetet is, azt a 18 személyt, akikre rászakadt a torony Siloámban.
Igehely: Lk 12:54-56; Kulcsige: Lk 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”
Az Úr Jézus arról beszél, hogy az időknek vannak jeleik. Ahogyan jelekből lehet tudni, hogy milyen időjárásra lehet számítani, úgy a jelekből az időket is meg lehet határozni. A Biblia több mindent elmond az utolsó időről, amely az Úr Jézus eljövetelét előzi meg.
Igehely: Lk 12:49-53; Kulcsige: Lk 12:51 „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást.”
Elmondja az Úr, hogy neki is keresztséggel kell megkereszteltetnie, és szorongattatik, amíg az bekövetkezik. Az Úr Jézus a kereszthalálára gondolt, és szorongott, mivel tudta, mit jelent Isten előtt megállni úgy, hogy a bűneinket magára veszi.
Igehely: Lk 12:41-48; Kulcsige: Lk 12:47 „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap.”
Ez az igerész is az Úr Jézus második visszajövetelével kapcsolatos. A példázat arról szól, arra figyelmeztet, hogy nem elég elméletben készülgetni: valóban készen kell lenni. Valaki tudhatja, hogy hogyan kell várni az Urat, de ha a gyakorlatban nem teszi, akkor az elméleti tudás nem sokat segít.
Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”
Ebben a szakaszban az Úr Jézus arról tanít, hogy a tanítványok legyenek hasonlatosak a példázatbeli szolgához, aki várta Urát. A felövezett derekak és meggyújtott lámpások jelzik, hogy milyen a helyes várakozás: legyenek szolgálatra készek, és szolgáljanak.
Igehely: Lk 12:33-34; Kulcsige: Lk 12:33 „Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.”
Olyan világban élünk, ahol fontos mindaz, ami erre a földi életre irányul. A földi kincs szerzése sok embernek ad egyfajta biztonságérzetet a jövőre nézve. Bebiztosítva érzi magát, ha nehezebb idők jönnének. Éppen ezért sokan építik anyagi téren a jövőjüket.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.