Igehely: Lk 15:1-7; Kulcsige: Lk 15:6 „Hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.”
Mindannyian átélhettük már a dolgaink elvesztése miatt való bosszankodás érzését, és a kétségbeesett keresés után a megtalálás örömét.
Igehely: Lk 14:25-35; Kulcsige: Lk 14:27 „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”
Első hallásra nagyon furcsának, sőt érthetetlennek tűnik Jézus gondolata a tanítványságról; de ez azért van, mert a mi gondolataink ritkán egyeznek az Ő gondolataival. Ráhangolódva Jézus Krisztus tanítására, megérthetjük, hogy Őt követni csak úgy lehet, ha Ő van az első helyen életünkben.
Igehely: Lk 14:15-24; Kulcsige: Lk 14:23 „Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.”
Jézust folyamatosan nagy tömeg kereste. Sokan azért mentek hozzá, hogy meggyógyítsa őket, mások ettek a csodásan megszaporított kenyérből és halból, megint mások hallani akarták tanításait. Ezek az indítékok sokkal dicséretesebbek, mint a farizeusok és írástudók leskelődése és kíváncsisága.
Igehely: Lk 14:12-14; Kulcsige: Lk 14:13 „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg.”
A Biblia sok helyen tanít arra, hogy legyünk vendégszeretők. Jézus szavai az Őt meghívó farizeushoz nem zárja ki azt, hogy családi, rokoni, baráti vendégségre hívjunk meg embereket, hisz maga Jézus is gyakorta vendégeskedett tanítványaival betániai barátainál.
Igehely: Lk 14:7-11; Kulcsige: Lk 14:10 „Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.”
Manapság is ritka az alázat, vagy a mások előnyben részesítésének jó példája. De sajnos, gyakori a gátlástalan könyöklés, a mások letaposása. „Csak a saját érdekeid számítanak!” – hangoztatják.
Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:3 „Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?”
Jézus elfogadta a meghívást a farizeusok vezetőjétől, akinek a szándéka nem ismert előttünk, de az a megjegyzés, hogy „azok figyelték Őt”, tudomásunkra hozza, hogy az érdeklődés nem volt teljesen tiszta.
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.