Igehely: Lk 17:7-10; Kulcsige: Lk 17:10 „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”
Az Úr Jézus idejében a szolga teljesen urának alárendeltje volt. Bármit rábíztak, meg kellett tennie. Ezek a szolga jellemvonásai:
Igehely: Lk 17:1-6; Kulcsige: Lk 17:4 „És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!”
Ma reggel az Úr a megbocsátásra akar tanítani minket. Lehetetlen, hogy valakinek ne legyen szüksége erre. Jó lenne, ha sohasem vétkeznénk senki ellen, és nem botránkoztatnánk meg senkit. De ha mégis megtörténik, akkor figyelmeztessük egymást.
Igehely: Lk 17:19-31; Kulcsige: Lk 16:25 „De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.”
A farizeusok azt tartották, hogy a gazdagság az istenfélő élet bizonyítéka. Ez téves hit volt, mert az Úr Jézus azt mondja a Lk 12:15-ben: „mert, ha bőségben él is valaki, életét akkor sem vagyona tartja meg”. Tehát nem a gazdagság üdvözít.
Igehely: Lk 16:14-18; Kulcsige: Lk 16:15 „Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.”
Hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor halljuk Isten üzenetében a feddést vagy dorgálást, másoknak halljuk azt meg. Vigyázni kell ezzel, mert látszathívővé válhatunk.
Igehely: Lk 16:1-13; Kulcsige: Lk 16:10 „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.”
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nagy dolgok tesznek valakit vezetővé, vagy fontossá. De ez nem így van. Nem csak a nagy dolgokban kell helyesen és hűségesen dönteni, hanem olyankor is, amikor nem látszanak a nagy nyilvánosság előtt a döntéseink következményei.
Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:24 „Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Nemcsak állatok és tárgyak veszhetnek el, hanem emberek is. Az elveszett bárány nem előre megfontolt szándékkal kóborolt el. Sokszor vágyaknak és kívánságoknak engedve kóborol el az ember is, és lesz elveszetté. A drahma a házban veszett el, élettelen volt és elgurult.
Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”
A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).