Igehely: Lk 6:22–23 Kulcsige: Lk 6:22 „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.”
A Lukács szerinti boldogmondások kétféle állapotról beszélnek. Egyrészt arról, hogy milyen a hívő ember helyzete most, a jelenben, amikor gyűlöletben, kiközösítésben és gyalázatban részesülhet, mint Krisztus követője. Másfelől viszont arról, hogy mire számíthat a hívő ember a jövőben, vagyis az örökkévalóságban: jutalomra az Emberfiáért elszenvedett sérelmekért.
Fontos megfigyelnünk azonban, hogy Jézus nem korlátozza a hívő ember pozitív élményeit csupán a jövőre, a mennyországra. A jelenben tapasztalt, őérte bennünket érő bántalmazások magukban hordozzák a boldogság forrását: „Boldogok vagytok, amikor...”, nem boldogok lehetnétek vagy boldognak kellene lennetek. Ennek értelmében szólít fel arra, hogy örüljünk és ujjongjunk éppen akkor, amikor inkább sírnánk. Vizsgáljuk meg tehát, miként fakadhat boldogság abból, ahogyan a világ viszonyul Krisztus követőihez.
Először: a boldogság forrása a Krisztushoz való tartozás megerősítése, kiváltképpen akkor, amikor ez a világtól kapott sebek és elutasítás által történik. Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy nem számíthatnak jobb bánásmódra a világ részéről annál, mint amiben Őt is részesítették (Jn 15:18–20).
Másodszor: boldog az, aki gyalázatot szenvedhet az Ő nevéért (ApCsel 5:41). Ez nem mindenkinek adatik meg, és nem akárki alkalmas erre. De azok, akik átélnek ilyen tapasztalatokat, örömmel könyvelik el, hogy Istenbe vetett hitük és Megváltójuk iránti szeretetük kiállja a tűzpróbát.
Harmadszor: a világ hozzánk való ellenséges magatartása bizonyítja Jézus szavahihetőségét, hiszen Ő mindezt előre megmondta (Jn 16:1–4). Boldogság forrása az, amikor személyesen is megtapasztaljuk Isten Szavának hitelességét, mert arra hív, hogy egyre jobban megbízzunk és megnyugodjunk gondviselésében.
Kedves Olvasó, tudsz-e örülni annak, ha rosszul bánik veled a világ, mert Krisztusé vagy? Ha igen, hogyan hat ez a boldogság Megváltóddal való kapcsolatodra?
Szűcs Zsolt
Kérjük az Urat, hogy örömünket leljük Benne! – Fil 3:1
A gyülekezet: a kritizáláshoz jól viszonyulók közössége – ApCsel 21:17–22:3 (Mt 5:11)
Küzdjetek a hitért, amíg az istentelen az ítéletét várja
Igehely: Júd 1–16 Kulcsige: Júd 3–4 „Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.”
A Bibliában úgy olvasunk a hitről, mint Isten ajándékáról, amelyet lehetetlen önerőből kifacsarni magunkból (Ef 2:8–9). A fenti igeversekben azonban az áll, hogy a hit ránk bízatott, és küzdenünk kell érte. Amíg az első esetben a megtéréshez és megmaradáshoz szükséges Istenbe vetett bizalomról van szó, addig a másodikban a keresztyén hitvallás tartalmáról, amit több helyen is megfogalmaz a Szentírás (Jn 3:16, 1Kor 15:14, Róm 3:23–24).
Bár tagadhatatlan a törvényeskedés romboló hatása (Gal 3:1–5), ma esti igénk a szabadosság fenyegetésére hívja fel a figyelmünket. Sajnos, a túlzott szabadságot vagy lelki lazaságot támogató vélemények, akár tanítások is belopódznak ma is közösségeinkbe. Ezek először vonzóak, különösen a hitben kiskorúak számára – életkortól és gyülekezeti régiségtől függetlenül – de előbb-utóbb súlyos károkat okozhatnak mind egyénileg (helytelen meggyőződések, nem őszinte megtérések, lelki visszaesések), mind testületileg (széthúzások, viszályok, sértődések, a misszió hanyagolása).
A Szentírás szerint a keresztyén hitért való küzdelem olyan felelősségünk, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Az evangélium értékéért és gyülekezetünk egészségéért nem engedhetjük meg magunknak azt a kényelmet, hogy ne szűrjünk ki, és ne utasítsunk vissza minden fenyegető véleményt és tanítást. Ezek sosem ajtóstól rontanak be gyülekezeteinkbe, hanem belopódznak, sokszor olyankor, amikor kevésbé jelentős ügyek kötik le figyelmünket.
Ez a küzdelem a Biblia megváltásról szóló üzenetének képviseletéről szól, és nem az eltérő véleményeket hangoztatók megbüntetésére hivatott. Azokkal, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, velük majd foglalkozik az Úr. A mi feladatunk az állandó éberség, a hirdetett igei igazságok erőteljes támogatása, és az eltévedtek szeretetteljes útbaigazítása.
Áldjon meg bennünket Istenünk a hitért való küzdelemhez szükséges éberséggel, bátorsággal, bölcsességgel és kitartással!
Szűcs Zsolt
