Igehely: Ézs 40:9–11; Kulcsige: Ézs 40:11 „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”
Ézsaiás próféta könyvének 40. része a vigasztalás, a bátorítás fejezete. Nem csak kedves szavak, hanem a szabadítás ígérete. 39 fejezetnyi ítélet, rabság, halál után megjelenik a vigasztalás. Milyen öröm lehetett Ézsaiás szívében, hogy az ítéletes szavak után örömhír mondására kapott parancsot: Hirdesd, kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ezt mindenkinek, Júda összes városának hallani kell.
Van-e erőnk a 21. század valóságát látva jó hírt hirdetni, vigasztalni? Mit látunk a világban? Azt, amit Ézsaiás is látott: rabságot, bűnt, halált. Ézsaiás példája arra buzdít: menj fel a hegyre, és jól hallható hangon kiáltsd: „Itt van Istenetek! Hatalmas karja uralkodik, ő a szeretet is: hordozza megfáradt bárányait.”
Isten ma kérdéseket tesz fel nekünk: Megvigasztalódsz-e, amikor olvasod az Isten igéjét? Tudsz, akarsz-e mást is vigasztalni, bátorítani ebben az elveszett, bűnös világban? Ha igen, akkor beilleszkedtél az Isten üdvtervébe, munkatársa lettél.
Fodor István
A növekedés feltétele
Igehely: Jn 3:30 „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”
Ha bizonyságtévő életet akarunk élni, ha Jézus Krisztusra szeretnénk mutatni az életünkkel, ez az ige a belépő mondat. Az mondta ezt, akiről maga Krisztus így beszélt: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál. Hogy lehet, hogy valaki, aki a „pályafutását” a pusztában kezdte, megjelenése, ruházata, aszkéta életmódja nem a kor nagy, és jelentős emberei közé sorolta, mégis az Isten szemében nagy ember? Mi volt az a formáló erő, amely a prófétáknál is nagyobb tisztességre emelte Jánost? Az alázat.
Kétféle ember létezik. Az, akinek az élete középpontjában önmaga van, és az, akinek Krisztus az élete középpontja. Minden bűn a gőgből, büszkeségből fakad. Az alázat lényege pedig az, amit János megfogalmaz: neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Az alázat egy csodálatos szemüveg, mely megmutatja, milyenek vagyunk valójában, és megmutatja Istent az ő szentségében, dicsőségében. Ha ilyen alázattal fordulsz Teremtőd felé, akkor Krisztusra mutató – benne növekedő – életet élhetsz. Kiáltó szó lehetsz korunk pusztaságában.
Fodor István
Új hozzászólás