Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: Jn 12:1 „Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.”
A zsidó húsvét közeledtével szokás szerint sok vidéki zsidó felment Jeruzsálembe, hogy megtisztuljon. Megváltó Urunk, mielőtt utolsó útjára indult volna, hat nappal húsvét előtt, Betániába ment. Itt meglátogatta a három testvért, Mártát, Máriát és Lázárt, akik a Megváltó baráti köréhez tartoztak. Ebben a családban a Mester mindig szívesen időzött, barátai társaságában otthon érezte magát. A Mestert elkísérték tanítványai is, akik közül Júdás név szerint is meg van említve.
A három testvér nagy örömmel fogadta Jézust és kíséretét, vacsorát készítettek a vendégeknek. A betániai család tagjai a jó Mester iránti szeretetet szolgálatukkal is kívánták igazolni. Mindhárman szolgáltak: Márta a vacsora elkészítésével és felszolgálásával, Mária a drága, valódi nárduskenettel megkente Jézus lábait, és a hajával törölte meg. A ház megtelt a kenet illatával. Ilyen a szeretetből fakadó szolgálat, amely a megfelelő időben történik: jó illatú. Ez a cselekedet a tolvaj Júdást megbotránkoztatta, Jézus azonban védelmébe vette Máriát. Milyen jó az Úr védelmezettjének lenni! Lázár a jelenlétével szolgált. Szolgálatukkal szeretetük mellett hálájukat is kinyilvánították az Úr iránt, hiszen Lázár, szeretett testvérük nemrég még halott volt, az ő élő jelenléte Mesterüknek volt köszönhető. Ő hívta ki Lázárt a sírból. Hamar el is terjedt ennek a híre, és sokan épp azért jöttek, hogy lássák: valóban feltámadt a halott Lázár. Ezért mondható, hogy Lázár jelenléte szolgálat, mert az Úr Jézus isteni hatalmáról tanúskodott. Miatta sokan hittek Jézusban, ami miatt viszont a főpapok megharagudtak, és azt tervezték, hogy Lázárt is és Jézust is megölik. Az Írás nem tesz említést arról, hogy Lázár bármit mondott volna vacsorázás közben. A betániai család azonban azzal, hogy Lázár kijött a halálból, új életközösséget nyert, a nővéreknek a feltámadás valóságába vetett hite megerősödött, hiszen Jézus személyében ott volt köztük, ott volt velük a feltámadás és az élet.
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Szolgáljuk Őt mi is, akik az Úr megváltottjai vagyunk, örömmel, szeretettel, alázatos szívvel, mint a három betániai testvér.
Gergely Pál
Imaáhítat: Kérjük Atyánkat, használjon minket embertársaink Krisztushoz vezetésében! – Jer 9:22-23 (K. f. 9:23-24)
Bibliaóra: A bölcsesség haszna – Péld 1:1-7; 2:1-9; 3:1-8 (Péld 3:5-6)
Az előrelátó vezető
Igehely: 1Krón 22:1-19; Kulcsige: 1Krón 22:1 „Hanem ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az Úrnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára!”
A történelem és az élet is azt igazolja, hogy vezető és vezető között lehet és van is különbség. Volt és van rossz és jó vezető. Igénk Izráel egyik nagyon fontos jó vezetőjét ismerteti meg velünk, Dávid királyt. Róla ezt mondja Isten: „Keresett magának az Úr szíve szerint való embert, és őt tette az Úr népe fejedelmévé” (1Sám13:14).
Dávid király felelősségtudattal élt, szolgált és vezette népét. Előrelátó volt, különböző helyzetekben hamar felismerte a szükséget, és kereste a lehetséges jó megoldást. Milyen jó lenne, ha valamennyi vezető ugyanilyen lenne ma is!
Gyermekségétől kezdve szerette és szolgálta az Urat, igyekezett megtartani az Úr parancsolatát. Tette ezt örömmel és hálás szívvel. Az Úr iránti szeretetét áldozatkészsége is igazolta. Isteni tiltás miatt ő templomot nem építhetett, de amit megtehetett, azt meg is tette. Jó időben, előrelátóan összegyűjtötte az építkezéshez szükséges dolgokat. Kérte a vezetők és Izráel népe támogatását utóda, Salamon támogatására, hogy majd a nagyon szép új templomban, és azon kívül is minden Isten dicsőségére legyen.
Fontosnak tartjuk-e az előrelátást? Mindenki számára szükséges-e napjainkban? Miben nyilvánul ez meg?
Gergely Pál
