Igehely: Jn 16:16-24; Kulcsige: Jn 16:21 „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.”
A tanítványokat szomorúság töltötte el, ha arra gondoltak, hogy Mesterük nemsokára elhagyja őket. Pedig ők még nem is tudtak arról a keserűségről és riadalomról, amely később rájuk várt, amikor látták Isten Fiát szenvedni és meghalni. Szomorúság járja át napjainkban is Isten gyermekeit, amikor szemtanúi lehetnek a gonoszság terjedésének és az istentelenség jelenlétének. Ez a szenvedés azonban csak egy időre szól. Krisztus egy a helyzethez illő példázatban arra bátorította tanítványait, hogy a sok szomorúság után meglátják az értelmét minden keserűségnek, és örvendeni fognak Jézus Krisztusnak, előre tudva azt, hogy feltámad majd a halálból. Jézus Krisztus is átélte a lelki vajúdás minden kínját, miközben az ember ítéletét magára vállalta a kereszten, és meghalt.
Azonban legyőzte a halált, feltámadása után értelmet nyert a szenvedése és helyettesítő áldozata, hiszen emberek sokasága nyert és nyer megváltást mind a mai napig. Hasonlóan a mi földi szenvedésünk is, bár olykor nehéz, szinte elviselhetetlen, de már itt a földön is vigasztalódunk Krisztus által, nem beszélve a mennyei örök hazában ránk váró jutalomról.
János Csaba
Az Úr szól, ki ne prófétálna?
Igehely: Ám 3:1-8; Kulcsige: Ám 3:7-8 „Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna?”
Hatalmas áldás az, ha jól sáfárkodó hívő emberekként vagyunk jelen a világban és a gyülekezeteinkben. Szükség van ilyen vezetőkre az Úr népe között, és abban a közösségben is, ahová te tartozol. Legalább ilyen fontos az is, hogy legyenek olyan gyermekei Istennek, akik, ha az Úr szól, meghallják Isten üzenetét. Ebben a rohanó és zajos világban az Úr Lelkének csendes szívet kereső üzenete olykor süket fülekre talál, lehet még nálad is, kedves olvasó. Túl zajos a szív, és túl nagy a rohanás, azért nem hallja meg az ember Isten szavát. Legyen a szívünk olyan állapotban, hogy amikor az Úr üzen, azt meghallhassuk.
Továbbá az is elengedhetetlen, hogy ha az Úr üzen valamit, azt ne csak meghalljuk, és magunknak tartsuk meg, hanem legyünk készek tovább is adni. Hívő emberekként az evangélium hírének továbbadása az egyik legfontosabb feladatunk. Mindannyian ennek a jó hírnek a hirdetői kell legyünk hűséggel.
Megtörténhet, hogy az Úr rajtad keresztül kíván bátorítani, tanítani valakit éppen ma. Kész vagy ebben eszköz lenni, és az Úr szócsövévé válni?
János Csaba
