Igehely: Jn 8:12-20; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Urunk a lombsátor ünnepén beszél Isten világosságáról, mely benne, a Felkentben válik láthatóvá. Miközben a fáklyákkal kivilágított templom fénye beragyogta Jeruzsálem legsötétebb részét is, ez példázta, hogy a világ világossága bevilágít a bűnös szívek sötétjébe. Az Úr világossága Isten titkainak hiteles ismerete. Ismeri az Atyát, és ismeri az embert, ismeri a bűn ítéletes következményét, de a kegyelem éltető hatalmát is.
A Úr a világosságról beszél, de érzékelteti a sötétség hatalmát is: „Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy”; „Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket” (Jn 12:35).
Sötétségbe burkolódzott korszakban élünk. Az emberek elrejtőznek Krisztus világossága elől. Elrejtik életük titkait. Nem akarják, hogy mások lássák igazi valójukat. Jónak mondják, ami rossz, és rossznak, ami jó. Árnyékot készítenek Krisztus fénye elé. Viszont a megvilágított krisztusi emberen Urának élete, jelleme tükröződik.
Rajtunk tündököl-e Krisztus világossága? Amikor minket látnak az emberek, Krisztust ismerik-e fel beszédünkben és cselekedeteinkben?
Lukács Tamás
Istennek tetsző adakozás
Igehely: Zsid 13:15-16 „Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.”
A dicsőítés áldozata (15. v.) különös kifejezés. Értjük, hogy szükséges a dicsőítés, mert Isten dicsőséges, ugyanakkor irgalmas és szeretetteljes minden ember iránt. Viszont miért köti össze a szent író a dicsőítést az áldozat kifejezéssel? Mintha azt mondaná ezzel, hogy a dicsőítés megerőltető, áldozatos cselekedet volna.
Miről beszél? A dicsőítés szavakban megnyilvánuló cselekedeteiről: nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcséről, és még másról is: az adakozó jótékonyságról, olyan áldozatról, melyben gyönyörködik az Isten. Egészséges lelkületben ez nem választható szét. Ha csak szavakban mutatkozik meg a dicsőítés, de bezárul a kéz a szűkölködő előtt, az nem gyönyörködteti Istent. Ha csak szociális cselekedetek történnek, például szegényekről gondoskodunk, de Krisztus áldozatáról hallgatunk, azt szégyelli az Úr a mennyei Atya előtt. Járjon együtt e kettő: Krisztusról szóló bizonyságtételünket kísérje a szeretetteljes gondoskodás, különösen testvéreink, de minden más ember nyomorúságából való részvállalás is!
Gondoskodó felelősségünk kire terjed ki elsősorban: a föld másik oldalán élőkre, vagy a környezetünkben levőkre? Észrevesszük-e a szükségben levő embereket a gyülekezetben?
Lukács Tamás