Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:29 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek!”
Időszerűek ma is ezek a tanító kérdések: „Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője.” A teremtés előtt a föld még kietlen és puszta volt, és minden, ami lett, Isten által lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Isten az, aki létre hívja a nemlétezőket, ezt hitte Ábrahám is. Mi is csak hit által érthetjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgy, hogy a nem láthatókból állt elő a látható. Mikor még semmi sem volt, Ő teremtett. De nemcsak azt látjuk, hogy „a földet formálta, alkotta és megszilárdította”, hanem azt is, hogy „nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta.” Hasznossá, áldottá, adhatóvá tette. Mennyire aktuális ez ma, hisz vannak, akik tudatlanságból, hamis istenek tiszteletéből vagy épp a teremtmény imádatának köszönhetően tiltják azon dolgok használatát és élvezetét, „amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele.”
Amit az Úr teremtett, azt meg is áldotta. Ezt mondja Bálák Bálámnak: „Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz.” Erre Bálám helyes válasza: „Hogy ronthatnám meg, kit Isten nem ront meg? Hogy kárhoztatnám, kit az Úr nem kárhoztat? Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom.” Maga Isten mondja prófétája által: „Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?”
Áldott az Úristen, Izráel Istene! Áldott és áldó Isten Ő! Amikor Jákób azt várta, hogy Ézsau nem jót ad neki, jó helyen kereste az áldást. Küzdött az angyallal és győzött, sírva könyörgött neki. Nem engedett az angyalnak, hanem ezt mondta: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz engem.”
Isten teremt, áld és ad. Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Mid van, amit nem kaptál? Szereti is, amit teremtett, ideadta még egyszülött Fiát is. Mégis, szeretett Fiának többet ad: „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.” Még engem is, hogy nekem örök életet adjon.
Tóth Miklós
Imaáhítat: Kérjük a Mennynek Urát, segítsen, hogy adakozásunk legyen mindig önzetlen! – Mt 6:3-4
Bibliaóra: Bölcsesség a társadalmi életben – Péld 12:18-19 (K. f. 17-18); 14:29-34; 17:9-17; 30:7-9 (Péld 16:16)
Az egységet munkáló növekedés
Igehely: Ef 4:1-16; Kulcsige: Ef 4:2b-3 „Viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”
Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt harcosává fogadta. A hívő sem válhat foglyává annak, amit teremtőjétől kapott, hanem legyen és maradjon az Úr foglya. Hívatása magasztos és méltóságos. Testvérének nem azzal teszi a legnagyobb szolgálatot, ha a világot is neki adja, hanem ha a lelkét megnyeri, hogy az odafennvalókkal törődjön. Szelídséggel és türelemmel viseli a másik valós szükségleteit, épülését szolgálja, és békességgel kötődik hozzá. Az ilyen testvérre még Pál is azt mondaná: „hozd magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban.” Kívánom, hogy rám is így gondoljanak.
Ezt a szintet mindenki úgy éri el, hogy kegyelmet gyakorol, ahhoz mérten, amennyit Krisztus ajándékában ő maga is kapott. Korábbi éveiben emberi vágyak, és nem Isten akarata szerint élt, de azt megelégelte, és hátralevő idejét már nem pogány szokások szerinti szentségtelen bálványimádásokban éli. A mindenek felett levő Atyát tiszteli, az egy Urat szereti, az egy igaz hit szerint remél, és egységre keresztelkedett meg. Tudja, hogy fogságból szabadult meg, adósságát és hiányát Krisztus ajándéka pótolja.
De Krisztusban nemcsak kegyelmi ajándékokat, hanem kegyelmi eszközöket is kaptunk ajándékba, és ezekre az ajándékokra is naponta szükségünk van. Az apostolok tana, a próféták ígéretei, az evangélisták vigasza nevelnek és készítenek fel a szolgálat végzésére, és kovácsolnak eggyé Krisztus testének építése közben. Mindnyájan egyszerre, karöltve kell, hogy eljussunk a hit egységére, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.
Ha korábban hatott ránk mindenféle tanítás mindenféle szele, többé ne legyünk kiskorúak! Ne sodródjunk, hanem ragaszkodjunk, ne hányódjunk, hanem igazodjunk! Krisztus egybeilleszt és összefog. Mi pedig helyesen működve azzal, amit kaptunk, gondoskodunk majd a test növekedéséről. Engedjük immár, hogy Krisztus hasson!
Tóth Miklós
Új hozzászólás