Igehely: Neh 12:38-47; Kulcsige: Neh 12:44c-45a „Mert örültek a júdaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a léviták. 45 Ezek látták el az istentisztelettel és a tisztasági előírásokkal kapcsolatos tennivalókat meg az énekesek és a kapuőrök tennivalóit is.”
Az ilyen hálaadás és dicsőítés tetszik az Istennek, de még mások is gyönyörködhetnek benne. Úgy olvastuk, hogy még az asszonyok és gyermekek is örvendeztek, és messzire elhallatszott, mennyire örvendenek Jeruzsálemben. Ne csodálkozzunk ezen! Az elpusztult város, amire a fogságba került zsidók sírva gondoltak, most újjáépült. Szellemiségében és fizikai valóságában is újra az volt, amilyennek Isten szerette volna látni, és amit annyira óhajtott a választott nép. Ujjongva énekelhették a 30. zsoltárból: „Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!” Ma is így van ez Isten népe között. Ha vannak, akik a nehéz időkben is kitartanak a szolgálatban, mindenképpen megtapasztalják az Isten jóságát és gondviselését az életükben. Eljön az ideje az örömnek és ujjongásnak, a megjutalmazásnak, és ezt nem kell szégyellni! Megáldott az Úr? Meggyógyított, megsegített, megőrzött, meggazdagított vagy egyszerűen csak megtartott? Adj dicsőséget Neki! Hogyan? Áldjad azokat, akik az Úr nevében feléd szolgáltak, érted közbenjártak. Azzal és abból adj, amid van, hálás szívvel és örömmel! Örömöd még nagyobb lesz.
Veress Efraim
Hit által omlottak le
Igehely: Józs 6:16-20; Kulcsige: Józs 6:16 „Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az Úr a várost!”
Jerikó kőfalai hatalmas akadályként tornyosultak Izráel előtt. Emberileg lehetetlennek látszott, hogy ostromgépek nélkül, évekig tartó ostromozás nélkül bevegyék a várost. Ami azonban embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Újra megtapasztalta ezt Izráel népe, amikor pontosan úgy cselekedett, ahogy Isten megparancsolta. Isten már előre eltervezte, miként adja birtokba nekik a tejjel és mézzel folyó földet, de elvárta, hogy övéi tökéletesen hajtsák végre az isteni utasításokat. Megmondta, hogy hány napig, hányszor kell megkerülni a várost, mikor és hogyan kell kiáltani, és mit tegyenek majd a zsákmánnyal. Nem lehetett a terven módosítani, változtatni. Úgy kellett elfogadni, ahogy volt. Isten feltétel nélküli engedelmességet követelt. Az Isten szavába vetett hit engedelmes cselekedetekben mutatkozott meg. Le is omlottak a falak. Volt azonban egy olyan isteni parancs is, hogy mindent az Istennek kellett szenteljenek. Semmit sem tarthattak meg maguknak. Aki nem így tett, az életével fizetett.
Hidd el, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, engedelmeskedj Neki feltétel nélkül, szánd Neki egészen életed, és mindent megkapsz, mit Ő ígért!
Veress Efraim
