2022. szeptember 16., péntek

DÉLELŐTT | 
Nehémiás visszamegy a kezdetig

Igehely: Neh 7:60-72; Kulcsige: Neh 7:72a „A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban.”

Az előző versekben a fogságból hazatértek névsorát olvashatjuk, ami sok ismeretlen nevet tartalmaz. Vezetők, a nemzet fejei, papok, léviták, énekesek, kapuőrök, Salamon szolgái fiainak nevei. A származásukat igazolni nem tudók korlátozott jogokkal rendelkeztek. Az igazolás hiánya a papokat alkalmatlanná tette, kizárást jelentett számukra a szolgálatból. Rehabilitálásukat kizárólag az új templom jogaival felruházott főpapja végezhette el az Urim és a Tummim (tökéletes világosság) által. Az ekkor elvégzett népszámlálás lehetővé tette az asszonyok és a gyermekek Isten gyülekezetéhez való csatlakozását is. Lehetőségeikhez mérten pedig, a hála jeléül, mindenki hozzájárult a templom építéséhez.

Néhány kérdésre válaszolj ma reggel becsületesen! Ott szerepel a neved a fogságból megszabadultak névsorában? Igazolja életed a szolgálatod létjogosultságát? Van-e tudomásod Jézus Krisztus helyreállító, megújító, munkájáról az életedben? Fiatalként megragadtad-e már az Isten gyülekezetéhez való tartozás lehetőségét? Kész vagy-e támogatni Isten országának építését anyagi javaiddal is?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Nem vagyunk a meghátrálás emberei

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:39 „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Akik a zsidók közül elfogadták Jézust a megígért Messiásnak, üldöztetésekben volt részük. A hívők életében a hit és a szenvedés kegyelme együtt jár (Fil 1:29). Erre emlékezteti a címzetteket az író, akik nem estek kétségbe akkor sem, amikor a javaiktól megfosztották őket, sőt örömmel fogadták a nincstelenséget. Ezt az örömet a mennyben számukra elkészített, félretett, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan, jobb és maradandóbb örökség táplálta (1Pt 1:4-5). Hitünk kipróbált voltát igazolja ez a szomorúságban kapható öröm, amit az örökkévaló gazdagságba vetett reménység táplál.

Bátorítás ez az ige számomra ma is. A megtartott bizodalom nem marad jutalom nélkül. Az idősek közötti szolgálatom egyik aranymondata ez az igeszakasz. E nagy jutalom ígéretéhez békességes tűrésen és Isten akaratának a cselekvésén keresztül juthatunk. Vannak időszakok, amikor az a gondolat vigasztal: Nem sok van már! A Bíró az ajtó előtt áll! Minden jel arra mutat, hogy Jézus nemsokára érkezik!

Addig is éljünk hitből, járjunk hitben! Ne lépjünk vissza, mert abban nem gyönyörködik a mi Urunk. Aki meghátrál, elvész. Aki kitart, életet nyer.

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”

Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.