Igehely: Neh 6:15-7:3; Kulcsige: Neh 6:16 „Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát.”
Isten segítségével a munka hamar befejeződött. Milyen öröm lehetett a nép szívében! Az ellenség viszont a saját kelepcéjébe sétált, mivel erőt vett rajtuk az a félelem, amit a vezetőknél és az építőknél szerettek volna látni. Ugyanakkor eredeti tervükről nem mondtak le, céljukat pedig nem adták fel.
Szomorú látni, hogy a helytelenül kezelt rokoni kapcsolatok mennyire megosztották Isten népét. Milyen fájdalmas, mikor a gonosz romboló munkáját a jó szándék színében igyekeznek feltüntetni! (Bár lenne ez elrettentő példa számunkra!) Ez arra késztette akkor is az elöljárókat, hogy legyenek éberek. Ennek érdekében őröket rendeltek a megépült várfal őrizetére. Isten által kiválasztott kipróbált, hűséges, istenfélő emberek kaptak megbízást az őrállói szolgálatra.
Ma is sok múlik azon, hogyan töltjük be gyülekezeteinkben a felvigyázó felelősségteljes feladatát. Megbízónknak engedelmeskedünk-e, a nép biztonságát szolgáljuk-e? Ha Isten őrállóul rendelt a családban, a gyülekezetben, a társadalomban, ne légy néma (Ez 3:17-18)! Kiálts, hogy Isten üzenete eljusson mindenkihez! (HH 643)
Kiss Zoltán
A visszaesettek siralmas sorsa
Igehely: 2Pt 2:17-22; Kulcsige: 2Pt 2:22 „De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: »A kutya visszatér a maga okádására«, és »A megfürdött disznó sárban hempereg.«”
Egyik legelkeserítőbb dolog az, amikor buzgó és odaszánt életű emberek visszaesnek, és előbbi életmódjukat gyakorolják. Bármennyire is bántóak ezek a kifejezések, de az ige víz nélküli kutaknak, széltől sodort fellegeknek nevezi őket, akiknek meg van pecsételve örök sorsuk. A bukás nemcsak az adott személyre jelent veszélyt, hanem másokra is. Hitetés, üres ígéretek, hamis kecsegtetés, idegen szolgaság. Valóban siralmas állapot! Ugyanakkor utálatos is: az eb visszatér a saját okádására, a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe (22. v.).
Ha Jézus Krisztust megtartónknak ismertük el, ha kikerültünk a bűnök fertelmeiből, vigyázzunk, hogy ne térjünk vissza azokhoz soha többet! Ezek utóbbi állapota veszélyesebb és gonoszabb lesz az előbbinél. Jobb lett volna meg sem ismerni az igazság útját, mintsem megismerve azt, elpártolni annak szent utasításaitól.
Uram! Kérlek, őrizz engem és kedves olvasóimat is a visszaeséstől és a bukástól! Segíts úgy imádkozni minden időben, hogy a segítségeddel elkerülhessük az igében említettek siralmas sorsát!
Kiss Zoltán
