Igehely: Róm 15:1-14; Kulcsige: Róm 15:5 „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.”
Pál apostol itt arról ír, hogy nekünk, erőseknek hordoznunk kell az erőtlenek erőtlenségeit (1. v.). Mindnyájunknak vannak gyengeségeink, de vannak valóban gyengék, akik az ismeretben és kegyelemben szűkölködnek, megrepedt nádszálak, füstölgő gyertyabelek. Legyünk tekintettel rájuk! Bátorítsuk őket és hordozzuk el gyengeségeiket.
Tehát, ne magunknak kedveskedjünk! Magunkat megtagadnunk kell, óemberi vágyainkat halálba adnunk kell. Egymásnk kell kedveskednünk, és ha ezt tesszük, akkor vonzó és áldott lesz a testvéri közösség, amelyhez tartozunk.
Persze, a kedveskedésnek is van határa: „az ő javára, épülésére”, főképpen az ő lelkének javára. Nem helyeselheted bűnös útjait, nem válaszolhatsz csábításaira, nem hunyhatsz szemet a benne lévő bűn felett, mert az nem lenne javára, hanem inkább lelkének pusztulására. „Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett.” Jézus önmegtagadása a legjobb érv az önzés ellen.
Jézus nem a saját előnyét nézte, nem a maga becsületét, kényelmét, biztonságát vagy élvezetét kereste. Nem kímélte magát. Megmosta tanítványai lábát, elszenvedte a bűnösök részéről a támadásokat, és nem kereste a maga dicsőségét. Legyen bennünk is Krisztus indulata!
Borzási István
Mózes könyörög népéért
Igehely: 2Móz 32:30-35; Kulcsige: 2Móz 32:31 „Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának.”
Isten megváltotta népét, ezért magának követeli. Mivel már szövetséget ígértek Istennek, ezért az aranyborjú szörnyű hűtlenséget jelentett szövetséges társuk iránt. Egy éjszaka elég volt Istennek, hogy kihozza Izráelt Egyiptomból, de nem volt elég negyven év, hogy kihozza Egyiptomot Izráel szívéből…
Mózes imája az egyik legcsodálatosabb imádság a Bibliában. Odaállott Izráel és Isten közé, és közbenjárt a népért Isten előtt. Ez az imádság megváltoztatta Izráel történelmét. Érvei között főképp Istennek dicsősége, a világ előtti bizonyságtétele állott (32:11-12), és az Ábrahámmal kötött szövetség (32:13). Isten ígéreteire hivatkozott, amelyek nem hiúsulhatnak meg. Ilyen közbenjárókat keres Isten! „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (Ez 22:30).
Nekünk nem azt kell megértenünk, hogy Isten hogyan tudja megváltoztatni döntését, hanem azt, hogy elhiggyük Isten szavát. Az imádságnak nagy ereje van. Mózes negyven napig böjtölt a népért (5Móz 9:18-19), és hajlandó lett volna pokolra jutni, csakhogy megmentse Izráelt (31-32. v.). Ugyanez a mély sóvárgás ott volt Pál apostol szívében is, az ő népéért (Róm 9:3).
Borzási István
