Igehely: Róm 16:3-16; Kulcsige: Róm 16:4 „Ők értem saját életüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a népek valamennyi gyülekezete is.”
Kik Isten családjának tagjai? Azok, akik újjászülettek, és hit által befogadták Jézust a szívükbe. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek (Jn 1:12). Isten atyánk, mi gyermekei. Jézus Krisztus az elsőszülött sok testvér között (Róm 8:29). Mi testvérek, ami nemcsak egy elcsépelt szó kell legyen, hanem valódi testvéri kapcsolat a hívők között. Valami ilyesmiről ír Pál itt a római levélben. Amint a család egy közös egységet alkot, úgy Isten családja is egységes (hogy mindnyájan egyek legyenek - imádkozott Jézus). Mindenkinek megvan a feladatköre. Pál, aki az evangéliumhirdetés frontvonalában szolgál, értékeli és megköszöni a testvérek szolgálatát. Különösen kiemeli a nőtestvérekét. Ők végezték a háttérmunkát, szolgáltak többek között az apostolok felé vendégszeretettel. Mások életüket is kockára tették Pál életéért. Ezért az apostol kedves, meleg testvéri szavakkal fejezi ki elismerését és köszönetét. Legyünk készek elismerni, értékelni egymás szolgálatát otthon, a családban, de a gyülekezetben is! Becsüljük és szeressük egymást testvéri szeretettel!
Dimény Miklós
Vélemények az Úrnak való szolgálat hasznáról
Igehely: Mal 3:13-18; Kulcsige: Mal 3:14 „Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt?”
Megéri-e hívőnek lenni? Megéri-e odaszegődni Krisztus szolgálatába, és egy engedelmes életet élni? – teszik fel sokan a kérdést. A kérdésre a választ legtöbbször az dönti el, hogy mit várok el, ha Krisztusnak szolgálok. Vannak, akik úgy vélik, hogy üzletet köthetnek Istennel. Szolgálatába állok és elvárom, hogy Isten kedvemre tegyen, megadja kívánságaimat stb. Ezért, ha földi jólétről, egészségről, sikerről prédikálnak, tódulnak a hallgatók. De mi van akkor, ha ez nem válik valóra, ha az istentelennek jobban van dolga, mint a hívőnek? Malakiás idejében is az volt a vélemény, hogy hiábavaló Istennek szolgálni, a kevélyek boldogabbak, semmi haszna, ha engedelmeskedünk Istennek. De az Úr figyelt és meghallotta ezeket a véleményeket, amelyek az Úr ellen beszéltek. Az istenfélők feljegyzésre kerültek és megbecsülésben részesültek. Csak akkor értem ezt meg, ha földre ragadt tekintetemet a mennyeiek felé fordítom. Igaz, a zsoltáros is megingott (Zsolt 73), amikor látta a gonoszok jólétét, de megértett mindent, amikor Isten közelségébe került (Zsolt 73:17).
Dimény Miklós
