Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”
Különleges az a szemszög, amin keresztül a Krónikák könyve bemutatja az eseményeket. Két uralkodó hetvenéves különbséggel tesz valamit. Egyik a büntetés eszköze, a másikon keresztül jön a helyreállítás. Észrevehetjük, hogy Isten aktívan részt vesz a cselekményekben: Ő „hozza fel” és Ő „indítja” az uralkodókat. Hogyan történhet meg, hogy Nabukodonozor és Círus pont azt teszi, amit Isten akar általuk tenni?
Isten ma is hatalmasabb minden uralkodónál, politikusnál. De vajon miért engedi meg, hogy a keresztyénség alatt felvirágzó Európánk vezetői teljesen meggyalázzák azokat az értékeket, amelyekre társadalmunk épült? Miért ad továbbra is hatalmat azoknak a vezetőknek, akik lejáratják és megszorítják azokat a társadalmakat, amelyek kiállnak a bibliai családminta és a házasság tisztasága mellett? Talán mindez békétlenségre és aggodalomra ad okot, de lehet, hogy Isten Nabukodonozorhoz hasonlóan a mai idők vezetőit is arra szeretné használni, hogy tisztítsa és késszé tegye a népét. Ezért ne aggódjunk, ha a politikusok nehezebbé teszik a hívő életünket, inkább engedjük, hogy mindezek által Isten elvégezze bennünk az Ő munkáját!
Kovács Patrik
Az Úr mindig biztos segítség
Igehely: Zsolt 147:12-20; Kulcsige: Zsolt 147:20 „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!”
A mai zsoltár Isten nagyságáról és mindenhatóságáról szól. Ő az, aki elküldi parancsát a földre, és az beteljesedik. A költemény egy ellentéttel mutatja be, hogy Isten mindenre képes. Ő havat, deret ad, ha ez van tervében, de elolvasztja mindezt, ha úgy szeretné. Szelet támaszt, és a dér és hó helyett már víz csörgedezik. Aztán az író egy megdöbbentő kijelentést tesz: „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit” (Zsolt 147:20). Talán arra számítunk, hogy azért kiváltságos Istennek a népe, mert Ő segít minket, és a legjobbat adja nekünk. Ez mind igaz, de a zsoltár írója azt tartja előjognak, hogy ismerhetjük Isten törvényét és szavát. És mennyire igaz! Bár a törvény azt jelenti, hogy nem élhetünk akárhogy, mert valaminek, valakinek meg kell felelnünk, a zsoltáros rámutat arra, hogy ismerni Isten akaratát, beszédét, szabályait megvéd minket attól, hogy szembemenjünk Istennel. Így lesz az Úr biztos segítség, és így adja meg a legjobbat nekünk. Velünk van, hogy végigmenjünk az úton. Ez a kiváltság!
Kovács Patrik