Igehely: 1Sám 19:1-24; Kulcsige: 1Sám 19:9-10 „Egyszer az Úrnak az a gonosz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid a lanton játszott. Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kiszaladt, és elmenekült még azon az éjszakán.”
Jónátánnak sikerült egy ideig lecsendesítenie Saul Dávid elleni haragját. A király szívében újra felgerjedt a gyűlölet Dávid ellen és további lépéseket tett élete kiontására. Először saját kezével akarta megölni, majd felbérelte a szolgáit, hogy gyilkolják meg őt az ágyában, azonban Míkal megvédte Dávidot. De végül Dávidot az Úr védte meg, mert a gonosz lelkeket csak Isten tudja megállítani. A gyűlölet azért megmagyarázhatatlan Saul esetében, mert Dávid semmi rosszat nem tett ellene, inkább csak jót. A közmondás is azt mondja: „Jó tett helyébe jót várj”. Isten Igéje, Jézus Krisztus, a testté lett Ige pedig azt mondja, hogy szeresd a te ellenségedet, áldjad a téged átkozókat. „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5:44). Saul még azokat sem képes szeretni, akik őt szeretik.
Most hadd kérdezzelek meg, kedves olvasó: van–e valaki iránt gyűlölet a te szívedben? Meg is tudod magyarázni? Lehet, hogy embereknek igen, de Istennek is? Mit teszel annak érdekében, hogy megszabadulj a gyűlölettől?
Vajda Miklós
Térítés az eltévelyedésből
Igehely: Jak 5:19–20 „Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.”
Kedves olvasók, nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy mi sem megyünk többre a magunk erejével az emberek megtérítésében, mint Spurgeon, „a prédikátorok fejedelme”. Tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy akit emberek térítenek meg, azok semmivel sem lesznek különbek, mint Spurgeon részeg embere, aki a sáncból kimászva azt mondta: „maga térített meg”. Ugyanakkor nem szabad leértékelnünk az eltévelyedtekért végzett szolgálatok fontosságát, amit a térdeinken kell elkezdenünk, alázattal kérve a „juhoknak nagy Pásztorát”, hogy keresse meg elveszett juhait. Másodszor pedig, hogyha használni akar a nagy Pásztor, alázattal vegyünk részt a megtérítés szolgálatában. Jakab a 19. versben egy olyan keresztyénről beszél, aki tanításban vagy gyakorlatban eltévelyedett az igazságtól. Az apostol itt nem az evangelizálásra, hanem a megújulásra utal. Felmérhetetlen jelentősége van ennek a szolgálatnak. Először azért, mert megmenti a hívő testvért az idő előtti haláltól, másodszor pedig bűnei elfedeztetnek, és újra továbbmehet a megszentelődés ösvényén. A tévelygőket vissza kell vezetni a nyájhoz.
Az Isten irgalmára kérlek, vegyél részt az elveszettek megtérítésében!
Vajda Miklós