2021. május 9., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A menny kapuja

Igehely: 1Móz 28:10-22; Kulcsige: 1Móz 28:17 „Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.”

A megjelölt igerészben számomra kedves történet van megörökítve. Ebből az igerészből szolgáltam először életemben nagytatámmal együtt, a gertenyesi (szülőfalum) kis magyar gyülekezetben. Fölmentünk a szószékre, és nagytatám ennyit mondott bevezető mondatként: „Nagyapáról unokára”, és átfogta a vállamat, érezve az izgalmat, a megilletődést, amely próbára tett.

Jákób is útnak indul, egy fontos cél áll előtte, egy életbevágóan fontos ügyet kell megoldania. Leszáll az est, helyet kell keresni az éjszakai pihenésnek. A pusztaságban sok veszély leselkedik, biztonságra van szüksége. Jákób nem tudja, milyen különleges az a hely, ahova lepihent. A lajtorja, amit álmában lát, a héber fordításban tulajdonképpen fölfelé vezető lépcsőt jelent. És látja az angyalokat le és föl járni. Az Úr ott állt a lépcső tetején, (a valószínűbb fordítás szerint az Úr nem fönt állt, hanem előtte állt, azaz Jákób előtt) a le és föl járó angyalok jelezték a lépcső fontosságát, jelentőségét, összekötötték a mennyet a földdel.

Amikor Jákób fölébred, megijed, félelem vesz erőt rajta, hogy tudtán kívül ilyen közel volt Istenhez: „Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Móz 28:16) De ott van az álmában elhangzott ígéret, a bátorítás, hogy Isten nem kötötte semmilyen előfeltételhez az ígéretet. Azért Jákób Isten házának, a Vele való találkozás helyének nevezi a helyet.

Kedves olvasóm, merem állítani, hogy minden ember életében, aki Istent kereste, volt legalább egy alkalom, amikor valamilyen formában Istennel találkozott. Elindultunk fiatalon az életutunkon, célokkal, tervekkel, önmegvalósítási vágyakkal, és egy alkalommal Isten beleszólt az életünkbe. Ott volt, ott állt előttünk az ígéretével.

Mondd, érezted-e már magához hívó szeretetét? Megfogtad-e feléd nyújtott kezét, hogy az életed lépcsőfokain fölfelé, a menny kapujához vezessen? Megmutattad-e már másoknak is a fölfelé vezető lépcsőket, az üdvösség felé vezető lépcsőket, a menny kapuja felé vezető lépcsőket?

Mucsi János

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát a gyülekezetért, amely a menny földi ízelítője lehet! – 1Kor 1:4-6

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A tanítványok elhívása – 2Tim 1:1-10 (2Tim 1:9)

DÉLUTÁN | 

Pere van népével az Úrnak

Igehely: Mik 6:1–16; Kulcsige: Mik 6:2 „Halljátok meg, hegyek, az ÚR perbeszédét, ti is, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, törvénykezni akar Izráellel.”

Mikeás, amint azt tette minden próféta Izráelben, perlekedik Isten nevében a néppel. Felszólítja, hogy készüljenek a számadásra. De a felszólítás minden népnek szól, nemcsak Izráelnek. A nép elhagyta az igaz Isten tiszteletét, és téves utakon járt. Az Urat már nem lehet megbékíteni a kosok ezreinek áldozatával, még kevésbé a gyermekáldozattal, amit átvett a pogány népektől: „Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?” (6:7) Isten nem nézi tétlenül, hogy rendelkezéseit, törvényeit lábbal tiporják, és gúnyt űznek a helyes istentiszteletből. A dorgálás és a perlekedés szavát a próféták szájába adja. Megfenyíti népét a csalással szerzett vagyonért, az átállított mérlegekért, a meghamisított súlyokért. A próféta panaszkodik a nép romlottsága miatt is: „Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember” (7:2). A próféta szava azért is panaszkodó, mert nem talált az egész országban egy igazán istenfélő embert, aki komolyan vette volna Isten szavát.

Testvéreim, nem tűnik fel, hogy nagy a hasonlóság a mai korszak és az akkori világ között? Ma is ugyanúgy csalnak, ugyanúgy bálványokat imádnak, paráználkodnak, gyűlölködnek, és ugyanúgy dúl a békétlenség, háborúskodás. Fegyverrel a kezükben ígérnek békét egymásnak a nemzetek a tárgyalások asztalánál.

Isten gyermekeinek fel kell emelniük hangjukat a világot mérgező és bomlasztó bűn ellen, a vétkes szokások ellen, a helytelen istentisztelet ellen, az Isten igéjének elferdült magyarázata ellen. Mikeás bátran szólt. Jóllehet nem volt könnyű dolga, mégis átadta az Úr szavát maradéktalanul, ahogyan kapta: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (6:8).

Kedves testvérem, teszel egy parányit is viselkedéseddel, embertársaiddal való beszélgetéssel, személyes bizonyságoddal, hogy javuljon, akár egy csöppnyit is ez a világ?

Mucsi János

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 1:1–4; Igehely: 1Thessz 1:4 „Mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.”

A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak.