Igehely: ApCsel 2:37-41; Kulcsige: ApCsel 2:38 „Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
Péter apostol pünkösdi prédikációjából hiányzik mindaz, amit napjaink evangélizációs prédikációiban megszoktunk. Került minden ügyeskedő pszichés hatáskeltést, hogy hallgatói szimpátiáját megnyerje. Nem akarta a zúgás által összeverődött tömeg hangulatához igazítani mondandóját, hogy eredményesebb legyen. Csak tényeket mondott. Méghozzá üdvös tényeket, mert a hit tényekre épül, másképp nem ér semmit. Péter a bűnöst Isten színe elé állította, és akik ettől megrettentek, azoknak mutatta föl a kereszten függő Megváltót.
Akik pünkösd napján hittel elfogadták az apostol józanító szavait, azok egész életvitelük megváltoztatásával válaszoltak a meg nem érdemelt kegyelemre. Igaz és örömteli döntésük volt, mert aztán ezt a Szentlélek pecsételte meg. Így született az első gyülekezet. Ha itt csupán történeti beszámolóról volna szó, megkísérthetne, hogy milyen szép idők is voltak ezek az apostolok korában. De többről van szó. Ez Ige. Ami azt jelenti, hogy mindig így történnek a dolgok. Aki összetörik bűnei súlya alatt, annak Isten kegyelme a legnagyobb ajándék. Annak segít a Szentlélek az új, Isten szerinti élet megszületésében is.
Hegyi András
A Szentlélek temploma
Igehely: 1Kor 3:16–17; Kulcsige: 1Kor 3:16 „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?”
Nem attól válunk Isten templomává, hogy ezt képzeljük magunkról. Ha a Lélek bennünk lakozik, akkor ez szó nélkül is látszik. Az Igazság Lelke azonban sosem a látszatra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, ami van. Ezért nem kell tartanunk a lelepleződéstől sem, mert Ő ismeri a gyengéinket, és így is vállal. Nem nekünk kell megvédeni emberi és istenfiúi méltóságunkat sem, ezt is Ő vállalta.
De Isten nem fog olyan templomban lakni, amely tele van számára idegen, vagy egyenesen neki utálatos dolgokkal: önzéssel, hiúsággal, zúgolódással. Pont az által válunk a Lélek templomává, hogy ezeket kitakarítja belőlünk.
Amikor a mennyei világ természete egy földi emberben megjelenik, az mindig üdítő neki magának is, de annak is, aki az ilyen közelébe kerül. Ezért szeretik a hívő munkatársaikat az emberek. Hiszen teremtettségüknél fogva bennük is meglévő felfogó képességük által részesülnek belőle. Mi magunkat mindig megnyithatjuk Isten Lelke előtt. Viszont egyet nem tehetünk: nem parancsolhatjuk meg a Léleknek, hogy jöjjön és töltsön be! De nem is kell, mert személyválogatás nélkül minden őszinte vágyakozót képes a Lélek a maga templomává avatni.
Hegyi András
