Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:19 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”
Isten nem csupán tudomást vesz a velünk és bennünk történő dolgokról, hanem önmagát adja, úgyannyira, hogy Őbenne és általa „élünk, mozgunk és vagyunk.” Már a világ megalapítása előtt elkészítette számunkra a megváltást, amint Atyaként elrendelte, hogy a kellő időben az Egyszülött önkéntes halála árán, a Szentlélek hathatós közreműködése révén megismerjük Őt. Ő előbb szeretett minket! Teljes lényével munkálta üdvösségünket, és lényének teljességével biztosít megtartásunk felől: „Íme, és veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!” A keresztségkor alkalmazott „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” formula ezért nem csupán egy teológiai elméletet vázol, hanem arra a tényre emlékeztet, hogy Isten az Ő lényének, szeretetének, odafigyelésének teljességét osztja meg velünk, és hogy minőségi módon akar velünk állandó közösségben lenni. Vajon mi odaszánjuk-e testi-lelki valónkat az Ő szolgálatára? Törekszünk-e minőségre a vele való kapcsolatban, vagy megelégszünk a részlegességgel? Emlékezzünk: a teljes Szentháromság nevében kereszteltettünk meg! Legyünk hát Övéi teljesen!
Kiss Lehel
Öröm, békesség, hit és reménység
Igehely: Róm 15:13; Kulcsige: Róm 15:13 „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”
A mi Istenünk a reménység Istene. Az az Isten, akiben egyedül remélni érdemes, és akiben mi, pogányokból lett lelki Izrael, reménykedünk is teljes hittel, békességgel és örömmel. Az az Isten Ő, aki Saulusra nézett, és a népek apostolát látta; aki a bújdosó Onézimuszra nézett, és az efézusi gyülekezet felvigyázóját látta; aki ránk néz, és látja azt a hervadhatatlan koronás megdicsőültet, akivé formálandók vagyunk. Az Ige által naponta új és új fényben láttatja Őt a Lélek, ezért bővölködünk az erőben, a Lélek erejében; örömünk ezért felülír mindenféle más örömöket. A világ békessége foszló pára, a mi békességünk viszont mélyebb, mint az óceán, magasabb, mint az égbolt. Semmi jóban nem szűkölködünk. Az Ige által a Lélek naponta elénk idézi a töviskoronás, győzedelmes Krisztust, az Atya szemefényét, ezért hitünk új és új magaslatokat jár meg, a siralom völgyén át is felfelé haladva. Szentséges titok ez, boldog valóság – bolondság a világnak, de az angyalok epedve kívánkoznak beletekinteni. A reménység Istenéhez tartozni a Fiú érdeméért a Lélek által: ez az élet! Ez a bővölködés!
Kiss Lehel
