Igehely: Mk 4:1-9; Kulcsige: Mk 4:8 „A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.”
Áldott az Isten, mert élő, bő termést hozó igét ad ma is nekünk! Ő ígéri: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55:10-11).
Megváltónk, amikor tanított, figyelt arra, hogy hallgatói megfelelően lássák, hallják Őt, és így könnyebben érjen célt az üzenete. Mivel a Galileai-tengernél volt, ezért csónakba szállt, a tömeg pedig a partról figyelt. A példázat alapja egy hétköznapi, általunk is ismert történet a jó magról és a négyféle talajról. A földművelő ember, amikor kimegy a szántóföldjére vetni, abban reménykedik, hogy a vetőmag közel 100%-a jó földbe kerül, és így minden esély megvan, hogy a mag mindegyike termést hozzon. De az igemag vetése, sajnos, nem hull egyformán jó talajba! Az út szélén még ki sem csírázik a mag, mert a kemény szív képtelen az ige befogadására. De ugyanúgy a köves, meg a tövises talaj is csak kezdeti elindulást mutat, valójában terméketlen. A négyféle talajból csak egy alkalmas a várt eredményre! Jó föld kell a magnak, jól halló fül, engedelmes szív az igének!
Mivel nem a mag minősége van itt hangsúlyozva, hanem az azt befogadó föld termőképessége, ezért igénk fő mondanivalója a figyelmeztetés. Ahogy a földet talajlazítással, boronálással vagy egyéb műveletekkel elő kell készíteni a vetés előtt, úgy lelkünket is művelni kell: „Szántsatok fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!” (Jer 4:3b); „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét” (Hós 10:12).
Ma, az Úr napján, élő, bő termést hozó igét ad Isten számunkra. Célt ér a küldött jó mag? Jó föld a szíved? Készséggel várod az üzenetet? Akarod tenni Isten akaratát?
„Takarítsatok ki magatokból minden gonoszságot és aljas szándékot! Szelíden és alázattal fogadjátok szívetekbe Isten beszédét és tanítását, amely meg tudja menteni a lelketeket!” (Jak 1:21 – Egyszerű ford.)
Nagy István
Adjunk hálát Istennek, hogy a Fiú által mindent kijelentett nekünk! – Zsid 1:1-2
Isten szolgájának a békessége – 2Kir 6:8-23 (2Kir 6:16)
Az engedékeny gyülekezet
Igehely: Jel 2:18–29; Kulcsige: Jel 2:23b „...és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.”
Míg tanulmányozunk egy konkrét gyülekezetnek írott levelet, kérd az Urat, hogy beszéljen hozzád, és ahhoz a gyülekezethez, amelyhez tartozol. Mivel Isten nemcsak a felszínt látja – hiszen Ő a vesék és szívek vizsgálója (23.v.) –, engedd, hogy a mélyen rejlő dolgokra is rámutasson, és döntő változást munkáljon benned!
Nemcsak hibáidat látja, hanem a jóban való fejlődést is, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. Tudja, ha növekedtél szeretetben, hitben, szolgálatban, türelemben. Ugye, törekedtél ezekre? Tényleg így van ez, vagy ez más inge, amit nem vehetsz magadra? „Levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol 3:9-10). A keresztyén élet nem stagnáló, statikus új élet, hanem egyre újuló, dinamikusan fejlődő lét, amely mind jobban hasonlít Krisztusra és cselekedeteire.
A thiatirai gyülekezet nem a lelki növekedéséről emlékezetes, hanem ahogy a leckénk címéből is látjuk: engedékeny, toleráns. Viszonylag keveset tudunk Thiatiráról, az ott levő gyülekezetről. Bizonnyal, szorgalmas emberek lakták ezt a várost. Tudjuk, hogy Thiatirából származott Lídia, a bíborárus asszony (ApCsel 16:14kk.) De a gyülekezetben volt egy nő, akit Jézábelnek hívtak (v.ö. 1Kir 16:31), aki magát prófétanőnek minősítette. A „szolgálata” paráznaságra csábítás, és hogy a tagok bálványáldozati húst egyenek. Nem tévedünk, ha ezt úgy értjük, hogy az elcsábítottak közösségbe kerültek bűnös szokásokkal, talán üzleti előrehaladásuk érdekében megalkudtak korábbi elveikkel. Jézábel ajkán a „prófétai szó” valahogy így hangzott: „mindegy, hogy mit teszel, hová mész, ha szívedben hiszel, szereted Istent, akkor ez elég. Ismerd meg a Sátán mélységeit, te úgyis a menny honpolgára vagy!” Bizonyára sok megosztott életű „hívőnek” tetszett ez az üzenet, mert megnyugtathatta a lelkiismeretét.
Ha cselekedeteidben fejlődés van ugyan, de megalkudtál valamilyen bűnnel, és sikerült a lelkiismeretedet is megnyugtatni, Jézus komoly figyelmeztetése számodra most ez: „Adtam időt a megtérésre. Ma térj meg!” De ha nem engedtél a hamisságnak, így bátorít az Úr: „Tartsd meg értékeidet, és fejlődj ezekben!”
Nagy István
