Igehely: Zsid 5:1-4; Kulcsige: Zsid 5:4 „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is.”
A Zsidókhoz írt levél írója folytatja a párhuzamot az Ó- és Újszövetség között, és a szövetségekben működő papság között. Jézus Krisztus az igazi főpap, mert tökéletes személy és tökékéletes munkát végzett megváltásunkért. A mi Megváltónk által elvégzett üdvösség igen nagy titok; hogy lehet az, hogy a Názáreti Jézus kereszthalála megszerezte üdvösségünket? Az Újszövetségen belül több magyarázat van ezekre a kérdésekre. Az egyik a helyettesítés gondolata, ami az ószövetségi áldozati rendszerben nyilvánul meg. A főpap, mint ennek a rendszernek a legfontosabb eleme, közbenjáró Isten és ember között, áldozatokat mutat be a bűnös emberért, hogy bocsánatot nyerjen bűneire.
A levél írója azzal érvel, hogy Jézus Krisztus szolgálata által tökéletesen elvégezte az Isten és ember közötti kibékítő munkát, amit a főpap sosem tudott megtenni. Amikor az alábbi dolgot felsorolja az ároni papságról, Jézus Krisztus melletti érvelését készíti elő. Ezeket olvasva örömmel gondolunk Megváltónkra.
Emberek közül választanak főpapot. Az Úr Jézus is ember lett, hogy megválthasson bennünket. Felvette emberi voltunkat és állapotunkat. Az embert csak emberként lehet megváltani.
Emberekért rendeltetett. Jézus mondta: „Az Ember fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja másokért.”
Ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. A főpap különféle áldozatokat mutatott be az emberek bűneiért. Jézus Krisztus „örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek”, ezért tudja megtisztítani lelkiismeretünket. (Zsid 9:14)
Együtt tud érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel. Mivel ember lett, tapasztalatból ismerte meg az emberi élet nehézségeit. Jézus Krisztusban ez nem lenézést, hanem együttérzést váltott ki – ahogy illik is egy tökéletes főpaphoz.
Önmagáért is köteles áldozatot bemutatni. Ez csak az ároni papságra utal. Ezzel szemben Jézus Krisztusnak nem volt szüksége arra, hogy saját bűneiért áldozatot mutasson be. Ő bűntelen volt.
Isten hívta el. „Istentől jött a földre Jézus” – ahogy énekeljük is. Ez ad tekintélyt személyének és szilárd alapot munkájának. Hála a tökéletes főpapunkért!
Kovács József
Imaáhítat: Adjunk hálát Istennek, hogy gondoskodik szolgálattevőkről! – ApCsel 6:3
Bibliaóra: Ő Isten küldöttje – Jn 7:10-39 (Jn 7:28-29)
Az Úr megmutatja, ki az Övé
Igehely: 4Móz 16:1–35; Kulcsige: 4Móz 16:19b „Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész közösségnek.”
Előzmények. A tizenkét kém visszatérését követő lázadás után Isten végleg lezárta a honfoglalás lehetőségét az Egyiptomból kijött nép előtt. A következő negyven évre a cél a pusztai vándorlás lett. A pusztai bolyongás mindennapjait megnehezítette, egyre jobban körvonalazódóan, egy lévitákból, fejedelmekből és rubenitákból álló 250 fős csoport. Ezek az emberek elégedetlenek voltak helyzetükkel, kifogásolták Mózes és Áron vezetését. Bármikor át tudták a népet hangolni elégedetlenségükkel a maguk oldalára. Egy újabb zendülés volt kialakulóban. A témája a papság: kit választott az Úr?
Nem az érvényesül, akit az Úr választott – ez volt a zendülők kifogása. Mózes és Áron az egész gyülekezet fölé emelkedik, túl sokat tulajdonítanak maguknak, holott a gyülekezet szent, közöttük van az Úr. Dátán és Abirám is léviták, és szolgálhatnának az Úr sátoránál. A többi vezető ember is nyilván azt gondolta, hogy képes ugyanúgy meghallani az Úr szavát, és úgy vezetni az Úr gyülekezetét, mint Mózes.
Érvényesüljön az, akit az Úr választott! – ez volt Mózes javaslata. Legyen egy megmérettetés, és egy nyilvános döntés az Úr részéről. Javasolja a zendülőknek, hogy szerezzenek tömjénezőt, tegyenek bele tüzet és füstölőszert. Legyenek a kijelentés sátránál másnap, és Isten döntsön. Harag és kiábrándultság, indulatos válaszok kísérték a másnapra való felkészülést.
Az Úr megmutatja, ki az övé. Másnap reggel nemcsak a 250 zendülő, hanem az egész nép ott volt a sátor bejárata előtt. Az Úr mindenkit meg akart emészteni tűzzel. Mózes könyörgésére csak a vétkeseket jelölte meg Jahve, mint kiirtandókat. Ekkor rohangálás kezdődhetett. Mózes a nép véneivel Dátán és Abirám sátrai felé ment, a népet eltávolította, és jelezte, hogy rendkívüli esemény következik. A föld megnyílt, mindenestől elnyelte a lázadókat. Azokra a férfiakra pedig, akik a szent sátornál maradtak füstölőjükkel, lecsapott az Úr tüze, és megemésztette őket.
Tanulság. Ugyanez a jelenség megismétlődik, sajnos, a gyülekezetekben. Más résztvevőkkel, más témákkal, de a jelenség ugyanaz. A kiváltó ok: belterjessé, zárttá válik a gyülekezet.
Kaszta Áron
