2020. szeptember 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Ítélet utáni jó sors Élámnak

Igehely: Jer 49:34-39; Kulcsige: Jer 49:39 „De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.”

Élám ókori iráni államalakulat volt a Perzsa-öbölben, története önmagában is nagyon érdekes és viszontagságos. Évezredeken keresztül fenyegetést jelentett Mezopotámia népeire. Íjászai híres harcosok voltak (Ézs 22:6). A Szentírásban csak azokról a népekről olvasunk, akiknek valamilyen módon közük volt Isten választott népéhez, Izráelhez és Izráel történetéhez. Mivelhogy a babiloni hadseregben, amely elpusztította Júdát és Jeruzsálemet, bizonyosan ott voltak az élámi íjászok is, az Úr ítélete őket is sújtja tetteikért. Isten felállítja trónját, vagyis királyi uralmát Élámban is, mert Ő a Nagy Király. De Isten ítélete után helyreállító kegyelme következik. A fenyítésnek mindig a helyreállítás a célja, még Élám esetében is. Ezért olvasunk ApCsel 2:9-ben arról, hogy Jeruzsálemben a pünkösd ünnepén voltak élámiak is.

Most mi is ezeket az utolsó napokat éljük, amikor jóra fordítja sorsunkat az Úr. Ezt a jót a megváltásban, Jézus Krisztusban valósította meg számunkra Isten, és benne kínálja fel azt mindenkinek. Népeknek, országoknak és személyesen minden embernek ad Isten még kegyelmi időt, hogy megtérjen hozzá. Hadd éljünk ezzel a lehetőséggel, és hadd valósuljon meg közöttünk és életünkben Isten jó terve!

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Jóindulatú kapcsolat az ellenséggel

Igehely: Róm 12:17-21 Kulcsigék: Róm 12:17-19 „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: «Enyém a bosszúállás, én megfizetek» – így szól az Úr.”

A keresztyén életvitel lényegét olvassuk az igében. Ha készek vagyunk valakit úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeret minket, akkor készek leszünk megbocsátani is. Pál apostol mintha a lehetetlent kérné tőlünk. Igen, csak Krisztustól kapott erővel lehetséges így élni. Az ellenség szeretete, a megbocsátás, a békés szándék megtöri a bosszúállás körforgását, és megbékéléshez vezethet. Az ellenség megszégyenülhet és megváltozhat. De akkor is megéri jóindulattal lenni az ellenség iránt, ha az nem változna meg. Ha a rosszért rosszal fizetünk, az nekünk is fájni fog. Ha ellenségünk nem is tér meg, a megbocsátó és jóindulatú magatartásunk minket megszabadít a keserűségtől.

Nem kell addig várni, amíg úgy érezzük, hogy képesek vagyunk megbocsátani. Cselekedjünk az ige tanítása szerint, és következni fog utána a jó érzés is. Ha ezt fogjuk tenni, egyre kevesebb ellenségünk lesz. Ne engedjük, hogy a keserűség, neheztelés, harag vagy bosszúállás megmérgezze életünket! Mindenképpen tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy megmaradjunk a szeretet útján. A legjobb módja annak, hogy megszabaduljunk ellenségünktől az, ha barátunkká tesszük őt.

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: Péld 8:12, 22-31; Igehely: Péld 8:23 „Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.”

Igeszakaszunkban a bölcsességről van szó. De mi lehet az igazi bölcsesség? Az a dolog, amire szükségem van ahhoz, hogy jó döntést hozzak, vagy talán egy fogalom, amivel soha nem fogok megbarátkozni? Bár szeretném, ha tanácstalanságomban néha rám találna... Így nagyon távolinak, szinte megfoghatatlannak tűnik a bölcsesség.