Igehely: Tit 2:1-5; Kulcsige: Tit 2:2-3 „Hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek.”
Titusz krétai szolgálata kiterjedt az idősebb generációra is. Isteni intésekre és bátorításokra kapott felhatalmazást. Ha a hívő férfi fiatalkorban, vagy az élete delén mértékletes, tisztességes és józan volt, nem nehéz ilyen maradnia az élete utolsó szakaszában sem! Példa lehet a hitben, ahogy az Ige is mondja: „Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid 13:7) A szeretet is igen fontos a példaadásban. Miután egy életen át nagy volt a küzdelem megmaradni az Úr Jézus szeretetében, az élet alkonyára sem fogyhat el a szeretet, bármennyi fogyasztó van rákapcsolva. A Krisztus iránti állhatatosság és kitartás igen áldott jellemvonások az idős kor nehézségei között, amire felfigyel a háznép és a környezet, vagy épp a gyülekezet.
A szentekhez illő magaviselet, mintegy nagy összefoglaló az idősebb asszonyok számára, de a részletekben az Ige a rágalmazástól int. Akár családtagok gyengeségeiről, akár negatív hírek továbbításáról legyen szó, sokat lehet vele ártani, de önmagát is beszennyezi vele. „Minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.” (Mt 12:36) A rágalmazás, vagy mások hibáinak a továbbadása nemcsak haszontalan, hanem nagyon sok kárt okoz.
A legnemesebb szolgálat pedig az idős korban továbbadni a fiatal generációnak azokat a keresztyén értékeket, amit egy életen át megtanult. A modern technika révén a fiatalok sok esetben többet tudnak, mint a szüleik. A világ mindig modern volt és fejlődött a tudomány, de józanságra nevelni csak józanon lehet. Ha valaki szerette férjét és gyermekeit, nem nehéz ezt tanítani, vagy egyszerűen átadni gyermekeinek. A tisztaság nem csupán a ház rendjére utal, hanem az erkölcsi tisztaságra is, a háziasság pedig a 128. Zsoltár részre is utalhat: „feleséged, mint termő szőlő házad belsejében”, ahová a család tagjai bensőséges vágyakozással igyekeznek haza.
Ezek a továbbadandó tanítások Istentől származnak, Ő adta Pálnak, Pál Titusznak, Titusz az idős férfiaknak és nőknek, akiknek szintén tovább kell adniuk a következő generációnak. Erre pedig a Szentlélek tud megtanítani az alkalmas pillanat megragadására.
Tőtős János
Imaáhítat: Bánjuk meg sértő szavainkat, imádkozzunk gyógyító beszédért! – Péld 15:4
Bibliaóra: Krisztus hirdetésének a fontossága – Fil 1:1-19 (2Tim 4:2)
A presbiterek szolgálata
Igehely: 1Pt 5:1-4 Kulcsigék: 1Pt 5:1-2a „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját.”
Péter apostol presbitertársnak nevezi magát. Krisztustól tanulta a felelősségteljes szolgálatot, illetve az Úr személyesen is felkérte őt a szolgálatra, a nyáj legeltetésére. (Jn 21)
A presbiter Krisztus szenvedésének tanúja és az eljövendő dicsőségének részese. Legfőbb feladata a nyáj legeltetése. A személyes, élő kapcsolata Krisztussal alkalmassá teszi a presbitert erre a nagy megbízatásra. A presbiter lehet pásztor, gyülekezeti vén, felvigyázó.
1. A szívből fakadó önkéntes szolgálat hasonlít az Ézsaiás prófétai megbízásához, amikor azt kérdezte az Úr: „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6:8) Milyen nagy áldás, amikor napjainkban is visszhangra talál az elhívás kegyelme.
2. A készségesség ebből az önként vállalt szolgálatból fakad. Azért mondja az Ige: „Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének készségével.” (Ef 6:15) Fülöp evangélista mennyire jó példa abban, hogy készen volt indulni a járatlan útra egyetlen megszólításra. Ez a készség az Úrral való közösségből fakad.
3. A nyáj példaképei lenni: ebből az önzetlen szolgáló szeretetből fakad, akárcsak a Megváltó magatartása az utolsó vacsora alkalmával, amikor Péter apostolnak is el kellett fogadnia az Úr szolgálatát. Példaképei lenni a nyájnak: erkölcsi tisztaságban, szentségben, önmegtagadásban, örömteljes szolgálatban. Nagyon fontos az ApCsel 20:28 figyelmeztetése a presbiterek szolgálatában, hogy a nyájat, amelyet felvigyáznak, a Nagy Pásztor tulajdon vérével szerezte, amit a Károli Biblia „anyaszentegyház”-nak nevez. Ugyanitt a nagy megbízatás: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek vigyázókká tett”. A Szentlélek általi megbízás és felelősségvállalás felette áll vagy épp benne rejlik a gyülekezeti meghívásnak és megbízásnak.
4 A Főpásztor megjelenése hozza az Ő szolgája számára a jutalmat, a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Van úgy, hogy a presbiter még az útiköltségét sem kapja meg a szolgálata után, Péter apostol kijelenti, hogy a dicsőség hervadhatatlan koszorúja és a teljes megjutalmazás a Főpásztor érkezésével történik. Nálatok tudja-e örömmel végezni szolgálatát a presbiter, a pásztor?
Tőtős János
