2020. november 1., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Örök üdvösség

Igehely: Zsid 5:8-14; Kulcsige: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”

Az üdvösség, amelyet Jézus szerzett, örök üdvösség. Ez korábban (Zsid 2:3) nagy üdvösségnek van nevezve. Nagy és örök, mert ilyen a mi Üdvözítőnk. Róla mondta Simeon, amikor karjaiba vette: „látták szemeim a Te üdvösségedet” (Lk 2:30). Ő az, aki „megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet”. „A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki” (Ézs 42:3). Ő ilyen irgalmas, tapintatos, gyöngéd, figyelmes, szerető szívű és megértő. Üdvösségünk szerzője megtartja juhait. Nem mond le róluk akkor sem, ha a kísértések és próbák miatt gyengék, betegek, és legyőzöttek lettek. Örök életet ad nekik, „és nem vesznek el soha” (Jn 10:28).

Biztos üdvösség ez, amely egyszer s mindenkorra megszerezhető. Ha nincs üdvbizonyosság, akkor békesség sincs, öröm sincs. De minket „Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben” (1Pt1:5). Lehetséges tudni, hogy van üdvösséged. Ha nem tudod, akkor félő, hogy még nincs!

Az örök üdvösség megszerzéséért nagy árat fizetett Üdvözítőnk. Az engedelmesség megtanulása szenvedéssel járt. Teste megtöretett, kezdve Gecsemánétól a Kajafás, Pilátus és Heródes udvarán át a keresztfáig. Őt ez nem érte váratlanul, mert épp azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje. „Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1:18-19).

Az örök üdvösség tartós, nem szorul cserére vagy megismétlésre. Hatékonysága minden irányba érvényes: visszafele egészen Ádámig, előre pedig a világ végezetéig. Egyszer s mindenkorra megszerezhető. Érvényessége a végtelenségig szavatolva van. Az örök üdvösséghez nincs mit hozzátenni. Tökéletes. Sem a törvény, sem az érzéseink nem adhatók hozzá.

Akiknek örök üdvösséget szerzett, azokat ismeri, számontartja és megőrzi. „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5:13). Örvendezzünk az üdvösségnek, amit Jézus Krisztus szerzett számunkra!

Borzási István

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk a testi-lelki betegségben szenvedőkért! – Jak 5:15 (Örökkévalóság vasárnapja)

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Légy példa mások előtt!– Fil 3:12-21 (Fil 3:17)

DÉLUTÁN | 

Örökkévaló ígéretek

Igehely: Ézs 35:1-10 Kulcsige: Ézs 35:10 „Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.”

Az üzenet a fogságban sínylődő népnek szól: Jön Istenetek, és megszabadít titeket! Ehhez kapcsolódnak az ígéretek: kivirágzik a pusztaság, megerősödnek a térdek, kezek és szívek, a süketek hallanak, a vakok szeme megnyílik, szökellni fog a sánta, ujjongani a néma. Jól megépített úton jön haza az Úr népe, biztonságban, mert a megváltottakat nem bántja a ragadozó vad. Örömmel vonulnak majd fel a Sionra, elfelejtve a gyötrelmes múltat.

A fogságban élő népet megterhelte a múlt: a bálványimádás, erkölcstelenség és hitetlenség. Ott ültek, és sírtak, amikor a Sionra emlékeztek. De megterhelte őket a jelenük is. Messze voltak szülőföldjüktől, templomuk és városuk romokban állt. Lehetetlennek tűnt a hazatérés, amelyet Isten megígért. A hívők szíve is elcsüggedt már. De az Úr azt üzeni: jön a szabadítás! Ne keseredjetek el, ne szokjátok meg ezt az állapotot, Istennek jobb terve van! Most még minden kietlen, sivár, reménytelen, de nemsokára nárcisz és kikerics virul a pusztában, víz fakad a sivatagban, értelmet kap a múlt, a jelen, és a jövő. Vegyük sorra az ígéreteket!

Az első a sivatag kivirágzása (1-2, 7.v.). Isten nélkül olyan az ember élete, mint a pusztaság: élet nélküli kietlenség. Nincs öröm, nincs kedvesség, nincs meghitt, tartalmas, gyümölcsöző kapcsolat, minden elsivatagosodott és kiszáradt. De Isten életet tud lehelni a halálba, a szétesett otthonokba, a távol került tékozlókba, a kiaszott kapcsolatokba. Újra kivirágzik a pusztaság, mint a Libánon, a Kármel vagy a Sáron.

A másik ígéret a betegek meggyógyulása (3-6.v.): a vakok, süketek, sánták és némák helyreállnak. Ezt megelőzően a lankadt kezekről, roskadozó térdekről és remegő szívekről van szó. Ismerős-e, amikor nincs erő a kezekben, lábakban, szívekben? Amikor valaki kezet fogni sem tud, segíteni sem, imádkozni sem, olyan erőtlen! De ha a szabadító Istennel találkozik, akkor megerősödik, és a szíve sem remeg! Akkor kinyílik a szem, megoldódik a nyelv, járni tud a láb!

Végül az elkészített út és védelem ígérete (8-10.v.) hangzik. Lesz út hazafelé, amit Isten készít el. Nem kell tartani a veszedelmektől, mert Ő véd. Olyan örömöt ad, amely örökké tart.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Préd 7:15–29; Kulcsige: Préd 7:16 „Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!”

Mindenből szeretjük az eredetit. A hamisítvány, hiába ugyanúgy néz ki, mégiscsak utánzat. Nem olyan a minősége, a tulajdonsága, szóval csak látszat, becsapás. A lelki életet is lehet utánozni, a bölcsességet is. Lehet nagy kijelentéseket tenni Istennel átélt tapasztalat nélkül. A munkahelyemen is vannak ilyen „mindenhez értő” emberek. Az ilyen embereket idővel kerüli a környezete. Az igazi bölcsesség, amely felülről való (Jak 3:17–18) nem ilyen!