Igehely: Ef 1:7-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Az igazi keresztyén a lelki gazdagságot keresi, és azt, hogy tudatosan gyűjtse a lelki kincseket. Az Efézusi levél első fejezete egy himnusz Isten felé azokért a lelki áldásokért, amelyeket Krisztusban kaptunk.
A megváltásunk Isten ajándéka, amellyel olyan útra indít bennünket, amely gazdag az örömökben, áldásokban és a kegyelemben. Utunk elején Isten úgy látta jónak, hogy megismertesse velünk, halandókkal, az Ő szuverén akaratát. Ezt nem kötelességből tette, hanem szeretetből, és ez így „tetszett neki” (9.v.). Milyen jó, hogy Isten már az elején tudatja velünk, hogy szeret, megbocsát, terve van velünk, és hogy örök élettel ajándékozott meg!
Miért gazdag a kegyelem? Mert az örökkévaló Jézus Krisztus életének az árába került, mert fedezte bűneink adósságát, mert biztosítja az Istennel való járást, mert örökké tartó örökséget tartalmaz. Őbenne teremtettünk, Őbenne indultunk el, Őbenne vagyunk és élünk, Őneki vagyunk eljegyezve, ezért most már nincs helye az „én”-nek a megváltott ember életében. Meggyőzött bennünket a régi természetünk hiábavalóságáról, megbocsátotta a múltat, új élettel és családdal ajándékozott meg, körülöttünk gazdagság és áldás rejlik. Csak az az ember képes visszavenni a régi életét, aki nem értette meg igazán a Krisztusban kapott áldásokat. Az örökség Isten országáról szól, és oda nem lehet emberi természettel bemenni, hanem csak Istentől kapott természettel.
Milyen jó, hogy Isten nemcsak az elindulásnál van jelen az életünkben, hanem megajándékoz bennünket jelenlétével, és mindazzal, amire szükségünk van a földi életben, hogy majd az örök életben az Ő országához méltók legyünk! Az elindulásnál nem ért véget az Ő munkája. Tervében benne van, hogy képére és hasonlatosságára formáljon, hogy megtanítson az Istent dicsőítő életre, melyre magunktól nem vagyunk képesek. Teremtő Istenünk az Ő természetétől fogva gazdag Isten. Benne és vele mi is gazdagok vagyunk. Értékesek akkor leszünk, ha életünknek Ő ad értéket. Az értéktelen ember a megváltás által lesz értékessé.
Székely András
Imaáhítat: Könyörögjünk a langyossá vált lelki életünk megújulásáért! – Jel 3:15-20
Bibliaóra: Kerüljük a világi hatásokat! – 1Kir 11:1-13 (Péld 4:23)
Szentek legyetek!
Igehely: 1Pt 1:13-16 Kulcsigék: 1Pt 1:15-16 „«Mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.»”
Isteni elvárás ez, és a keresztyének felé talán a legnagyobb felszólítás. Az igeszakasz rámutat a szent élet feltételeire is: tiszta gondolkodás, józan ítélőképesség és kegyelem által reménykedni az eljövendő Jézus Krisztusban. A szent élet ellensége a világi gondolkodás és a világi vágyak.
A szent szó jelentése: tiszta (tökéletes) és félretett. Ha a szent életre gondolunk, vajon melyik jelentést vehetjük figyelembe? Véleményem szerint mindkettőt. Mert ha Istennek, és az Ő dicsőítésére vagyunk félretéve, akkor alapkövetelmény, hogy törekszünk a tisztaságra is. Ha Isten megtisztított bennünket, akkor alkalmasak vagyunk arra, hogy számára félretett dicsőítő lények legyünk az Ő szolgálatára. Az Atya mindent megtett azért, hogy szentek legyünk, de ez a felszólítás most az embernek szól. Az igazi szent élet az Isten és az ember együttműködésével érhető el. Lehet, hogy nem szeretjük a felszólításokat és a parancsokat, a törekvést és a kemény, kitartó munkát, pedig ezeknek van igazi eredménye, és Isten is azokat tudja megáldani, akik odaszántan, engedelmesen és feltétel nélkül élik a keresztény életet.
Téged személyesen mi akadályoz abban, hogy szent életet élj? Fontos ezt meghatározni, és megválaszolni pontosan ezt a kérdést, hiszen csak így tudunk fejlődni és továbblépni. Valójában mindenki tudatában van annak, hogy miben kellene változnia. Tehát tudjuk az Isten elvárását, tudjuk a személyes akadályainkat, tudjuk, hogy Isten képes segíteni, és mégsem jutunk előbbre. Miért van ez? (1.) Mert valami olyasmihez ragaszkodunk, ami nem az Istennek félretett életet szolgálja. (2.) Mert az elméletet nagyon jól tudjuk, de a gyakorlatba ültetésnél elbukunk. Ez a lelki élet elakadása. Ha készek vagyunk tenni azt, amit megértettünk, akkor számíthatunk fejlődésre. Testvérem, ha elakadtál, tudod, mit kell tenned. Isten Lelke rámutat úgy az elakadás okára, mint a továbblépésre.
Ne feledjük, ha nehéznek is tűnik is Isten elvárása, Ő hű és igaz, hogy az erőt és a képességet is megadja a véghezvitelre.
Székely András
