Igehely: Zsolt 130:1-8; Kulcsige: Zsolt 130:5 „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.”
A szülő folyamatosan figyeli járni tanuló gyermekét, mivel tele van a ház és környéke akadályokkal, lépcsőkkel. A totyogók rossz tulajdonsága, hogy nem szeretik fogni szüleik kezét. Jó lenne, ha az életünk akadálymentes, teljesen biztonságos lenne. Akkor nem lenne szükségünk mások segítségére, Isten gondviselésére. Nem kellene bizalmi kapcsolatokat ápolnunk, mivel nem lennének szükségeink és szükséghelyzeteink. De a világ és életünk tele van magaslatokkal és mélységekkel, váratlan fordulatokkal, veszélyekkel. A kisbaba nem tudja, hogy mitől kell félni. A felnőtt ember viszont tapasztalatai alapján felméri a veszélyt, és azt, hogy segítségre szorul.
Atyáddal kapcsolatban hogyan viselkedsz? Csecsemőként, akinek nincs veszélyérzete, és így minden pillanatban életveszélybe is keveredhet? Vagy felnőttként, megfontoltan, ismerve korlátaidat, gyengeségeidet és a körülötted levő veszélyeket, mindennap a közelében élsz, hogy segítségedre legyen?
Isten ígéreteket tett népének, gyermekeinek. Figyeli az életünket, és kész segíteni. Kívánd jelenlétét, fogd meg a kezét, és bízz benne!
Győrfi Elek Tóbiás
Én Fiam vagy te
Igehely: Zsolt 2:1-12 Kulcsigék: Zsolt 2:7-8 „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.”
Akik fiatal éveinken túlléptünk, visszaemlékezhetünk arra az időszakra, amikor szüleink szeretete rabláncként nehezedett ránk, és alig vártuk, hogy kiszabaduljunk ennek a szeretetnek a szorításából. Ha tudtuk volna, hogy mi is az igazi rabság, akkor talán másként viselkedtünk volna...
Nem viselkedsz-e te is így Isten irántad való szeretetével, amikor jót akar, és tanácsol a mennyei igazsággal? Mikor mondtál utoljára nemet, és rohantál el Atyádtól? Vagy inkább azt kérdezzem, hogy mikor mondtál utoljára igent neki? Mikor örültél utoljára annak, hogy szeretettel szól bele, és igazgatja életedet Lelke által? Elmélkedj ezen most egy rövid ideig!
Utánunk küldte Atyánk egyszülött Fiát, hogy kiszabadítsa tékozló testvéreit. Felhatalmazta arra, hogy hatalmas erejével legyőzze a gonoszt, és életre hívjon magának egy népet a népek közül. Mindazokat, akik hozzá menekülnek. Ez a világ legnagyobb csodája! Méltó ok az ünneplésre!
Szereted-e a Fiút, aki életét adta érted? Megengedted-e, hogy megszabadítson kötelékeidtől? Követted-e már Őt hazáig? Akkor ma este boldogan fekszel le! Mondd el neki, mennyire szereted!
Győrfi Elek Tóbiás
