2020. április 7., kedd

DÉLELŐTT | 
Igent mondott az Atya akaratának

Igehely: Mt 26:36-56; Kulcsige: Mt 26:42 „Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.”

Miután elhangzott: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is” (5 Móz 30:15), megosztódik az emberiség az engedelmesség dolgában. Az engedelmesség akarati döntés. Döntéseinket egy kitűzött célért hozzuk meg. A zsoltáros úgy tudott az Úr törvényére figyelni, hogy szívébe zárta Isten beszédét. Az Úr Jézus, hogy betöltse mennyei küldetését, megvetette a bűnt, a bűnösök gyalázkodására nem figyelt, magára vette szégyenteljes múltunkat. Elviselte, hogy mocskos bűneinket látva, a mennyei Atya elfordítsa róla tekintetét, hogy Básán bikái közt magára maradjon, bűnös emberek keresztre feszítsék. Értünk, hogy ne kelljen hordoznunk bűneink következményét. Hogy itt a földön, mint a magasságos Isten gyermekei, élhessünk, soha ne legyünk egyedül, hanem érezhessük szerető Atyánk jelenlétét. Hogy bizodalmunk legyen a mennyben számunkra elkészített helyről Isten, a Bárány és a szentek jelenlétében.

Ő szent, és az Ő akarata, hogy mi is szentek legyünk. Ahol Ő nincs jelen, az a pokol. Én az én Urammal, az Úr Jézussal kívánok lenni most és a mennyben is! Nap, mint nap tennem kell ezért. Te is így teszel?

Id. Máté Zoltán

DÉLUTÁN | 

Útban Jeruzsálembe

Igehely: Mt 21:18-22; Kulcsige: Mt 21:21-22 „Jézus így válaszolt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt” (Jn 1:9-11). Reggel éhesen megy a menny Hercege, a Nagy Király a városa felé. Szavára előállt a mindenség, és most egy fügefa sem csillapítja az éhségét.

A múlt század 50-es éveiben, a kényszermunkát túlélt kulákok, amikor hazajöhettek Duna-deltából, lakóhelyükön idegeneket találtak. Honfitársaik a viszontlátás öröme helyett „Mi keresni valód itt?”-tel fogadták őket, de mégis mindenkinek került lehetőség a túlélésre. Nem úgy az Isten Fiának a saját világában! Még az általa teremtett fügefa sem csillapította éhségét. De hogy a tanítványok felismerjék, hogy Isten országa eljövetelében, és annak hirdetésében semmi nem lehet valós akadály, nem kár, ha kiszárad egy terméketlen fügefa. Sőt, minden akadály, ember vagy bármi más teremtmény, legyen bármily hatalmas és rettentően fenyegető, az Isten fiainak az Atya akaratával megegyező, hitből fakadó imádsága által a feledés tengerébe merül.

Id. Máté Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”

Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.