2019. március 21., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus és Pilátus

Igehely: Jn 18:28-40; Kulcsige: 18:37 „Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”

Jézus beszélgetése Pilátussal több témát is érint. Király vagy-e Te? – kérdi a helytartó. Ha igennel válaszol, ez félreérthető lett volna, mert Pilátus csak földi keretek között gondolkozott. Ezért Jézus arról beszél, hogy országa nem ebből a világból való. Ő a menny királyságát hozta be ebbe a világba. Itt nem a kard az érvényesülés eszköze, hanem a szolgálat. Az a szolgálat, ami mögött nem külső kényszer van, hanem a Krisztus szorongató szeretete. Ez egy olyan életforma – mind a családban, mind a gyülekezetben –, amely minden erőfeszítést megér. Szeretetből szabadon szolgálni. Elméletileg ezek a fogalmak ellentmondanak egymásnak, de a gyakorlatban nagyszerűen megférnek egymás mellett, hisz ez a krisztusi életforma.

„Azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” A görög szó a való igazságot jelenti, ami a hazugság ellentéte. Jézus azért jött, hogy megmutassa az embereknek, mi is a valóság. Ezt mondja a tanítványoknak: én vagyok az út, a való igazság és az élet. Minden más az ördög hazugsága. Ha ebből az igazságból való akarsz lenni, Jézus a megoldás. Ő az út az Atyához, aki minden ember valóságos, élni érdemes életének egyedüli forrása.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Trónol az áradat fölött

Igehely: Zsolt 29:1-11

Ebben a zsoltárban azt mondja Dávid, hogy Isten a nagy vizek fölött tevékenykedik (3.v.), a nagy áradat fölött trónol, mint örökkévaló király (10.v.). Dávid a teremtéshez nyúl vissza, ahol szó van arról, hogy a második napon Isten elválasztotta a vizeket egy boltozattal. Ennek következtében lettek boltozat alatti vizek, melyeket a harmadik napon egy helyre gyűjtött Isten, és tengernek nevezte el, s lettek boltozat fölötti vizek, melyeket itt Dávid nagy vizeknek, illetve áradatnak nevez. Ha e két verset a teljes zsoltárral összefüggésben nézzük, azt láthatjuk, hogy a vizek fölött trónoló Isten képét használva, Dávid Isten mindenre kiterjedő hatalmát és uralmát fejezi ki. A dicsőséges Istenről van szó itt, akinek hangja hatalmas, akinek ereje előtt semmi nem tud megállni. Ennek alapján állapít meg Dávid egy nagyon fontos dolgot a zsoltár végén: „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.”

Ez a megállapítás ránk nézve is nagyszerű, mert mi is az Úr népe vagyunk: a gyülekezet. Ez az Úr az a Názáreti Jézus, akinek az Atya átadott minden hatalmat mennyen és földön. Ő van veled a harcaidban, a próbáidban, a nehézségeidben, hogy a megfelelő segítséget nyújtsa.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”

Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.

Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.