Igehely: Jn 12:20-26; Kulcsige: 12:25 „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”
Jézus Krisztus népszerűségének csúcspontján volt e történet idején. „Íme, a világ őt követi” –vélekedtek a farizeusok Jézusról. Népszerűségét a jeruzsálemi bevonulása körüli felhajtás is jelzi, valamint az, hogy a távolról érkező görögök is érdeklődtek utána, és keresték a kapcsolatot vele. Jézus is jelezte, hogy „eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia”. De a dicsőség fogalma nem ugyanazt jelentette Jézusnak, mint az Őt követő embereknek. Ezért botránkoztak meg benne sokan, és fordultak is ellene. Jézus számára a megdicsőülés kezdete egyet jelentett halálával, s élete másokért való odaadásával. Igen, Krisztus megdicsőülése nem az emberek rajongásában állt, vagy a népszerűség mámorában, hanem abban, hogy ha élete árán is, de sokakat megmentsen. Ami még megdöbbentőbb, hogy ezt nemcsak saját magára értette, hanem azokra is, akik állítólag követői voltak. „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen” – mondja Jézus. Kemény kijelentés, amely sokszor az őszinte követőket is zavarba ejti, pedig ebben rejlik a krisztusi lelkület. Pál is ugyanerre utal, amikor azt írja, hogy: „az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.”
Mindig is nagy érték volt az élet, de inkább a sajátjuk, s kevésbé a másoké. Mindent megtesznek életük jobb és értékesebb megéléséért. Úgy gondolják, hogy életük a földi élettel egyenlő, és olyan drága ez számukra, hogy elvesztik az örökkévalót. Sokszor nem vesszük észre, hogy az életnek a szennye, mocska milyen nagy értékké válik számunkra, nem szeretnénk azt elveszíteni. Egy kedves barátom mondta, hogy megtérése után egy néhány héttel visszament az egyik régi munkahelyére, ahol azelőtt rendszeresen megfordult, és soha nem zavarta az a bűnös közeg, ami ott volt. Megtérése után viszont undorodott mindattól, amit ott látott. Számára ez régen az életet jelentette, amit nem tudott volna semmiért elhagyni. Sokan eredménytelen, hiábavaló életnek tartják a Krisztuskövető életet, azt gondolják, hogy nem éri meg, és örömtelen is. De Krisztusért feladni valamit, az a sikeres élet és az örök élet titka.
Milyen áldozatokat szükséges most meghoznod Krisztusért? Neked miben rejlik az élet igazi szeretete?
Szabó Szilárd
Adjunk hálát a Mindenható pásztori gondviseléséért! – Zsolt 23:1-2
Hozzunk szent döntéseket! – Neh 8:1-10; 9:1-6; 10:29-32 (K. f.: 10:28-31) (Róm 12:1)
Az első civilizáció
Igehely: 1Móz 4:17-26
Kain nemzetsége volt az első civilizáció, amelyre elmondhatjuk, hogy büntetés alatt, Istentől távol, nem a legjobb előjelekkel indult. Mégis egy fejlődésre képes civilizáció volt, hiszen növekedett, felépítette az első várost, és felfedezték a zene és a fémek megmunkálásának művészetét. Sok antropológus dicsérettel illetné ezt a civilizációt. Minket viszont megdöbbent Lámek személye, hiszen istentelensége csak fokozta gonoszságát. Jelképe lett annak, ahova az Istennélküliség vezeti az embert. Mert Kain családja nem kereste és nem tisztelte Istent, hiszen csak Ádám Séttől született unokájáról, Énósról olvassuk, hogy az ő idejében kezdték el segítségül hívni az Úr nevét. Lámek a hetedik generáció a teremtéstől. Még emberi mértékkel számítva sem telik el sok idő a bűnbeesés, vagy éppen Kain bűne óta, gonoszsága mégis jól látható. Látszik ez telhetetlenségéből, hiszen ő volt az első, akiről azt olvassuk, hogy egynél több feleséget vett magának, mert nem volt megelégedve azzal, amit Isten adott. Amikor pedig embert ölt, azt mondta: „ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres Lámekért.” Mintha jobban tudta volna, mint Isten, sőt talán azt gondolta, jobban is csinálja Istennél. Intő jel az ember számára, hogy aki nem az isteni igazságok szerint él, az mindig többet és többet akar: többet a testiességből, a hatalomból, a pénzből, csak éppen Istenből egyre kevesebbet.
Lámek kegyetlen is volt: ha valaki megsértette, képes volt ölni. Talán nemcsak egy embert, hanem többet is megölhetett. Kegyetlenségét súlyosbítja a dicsekvése, ahogyan feleségeinek tettéről beszél: Ha valaki megpróbálná őt bántani, az jobb, ha tudja, hogy sokszoros lesz a bosszúja. Az irgalom és bűnbánat teljes hiánya ez egy olyan emberben, aki nem ismeri, nem tiszteli az Urat. Intő jel ez számunkra: milyen életet akarunk élni, mennyire keressük Istent és az Ő akaratát?
Kétségtelen, hogy nemcsak Kain hordozta vétkének pecsétjét: rajta maradt egész családján. Ahogyan megéljük hitünket, az egész családunkra kihatással lesz. Generációk hitéletét tudjuk befolyásolni, ha segítségül hívjuk az Úr nevét.
Szabó Szilárd
Új hozzászólás