2019. december 21., szombat

DÉLELŐTT | 
„Idejében elrendezni mindent”

Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának. Jézus nem azért kéri rajtuk számon ezt a kettősséget, mert zavarja, hogy ilyen az a generáció, hanem azért, mert ilyen az ember. A mai ember is mindent megtesz azért, hogy eligazodjon a világban, miközben az Istennel való közösségben teljesen tudatlan, látás nélküli. Ha én vagyok az, aki eladósodott, nekem kell keresni a megoldást, ha azonban nem vagyok, akkor nincs lépés kényszerem. Lényeges dolog, hogy helyesen látom-e a valóságos helyzetemet. A Messiás megérkezése lezárja a változtatás lehetőségét. Jó lenne tisztában lenni a helyzetünkkel, mert ez határozza meg, hogy mit jelent az érkezése: üdvösséget vagy kárhozatot? Ő akkor már nem tesz mást, csak nyilvánvalóvá teszi az életvitelem milyenségét. Hol vagy? A helyeden?

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel megvalósulása: és az Ige testté lett

Igehely: Lk 2: 6-7, Jn 1: 14-18

Isten az idő ura, ő dönt időkről és eseményekről. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy mire kapjuk az időt. A Názáreti Jézus testet öltésekor, testben járásakor az Isten megismerésének az ideje jött el, hiszen, ahogyan ő kijelentette nekünk, úgy nem ismertük őt. Amit Jézus elmond az Atya emberszeretetéről, irgalmáról, kegyelméről, az szinte felfoghatatlan Jézus kortársai számára. Természetesen adatott idő a megismerésre, bár Jézus kortársai nem akarták elengedni régi ismeretüket, inkább megkérdőjelezték az Úr szavait. A megismerést követnie kell az életváltozásnak, mert az új ismeretet érvényesíteni kell az életvitelben. Az Athéniakat jellemezte az, hogy mindig újat szerettek hallani, de nem változott az életük. Te érted-e, hogy mikor akar az Úr tovább vinni az ismeretben, és mikor akarja az életváltozást. A kettőt nem szabad összekeverni. Korunk egyik legnagyobb problémája, hogy nem Isten határozza meg a történéseket az életünkben. Ki van rád nagyobb befolyással? Az Úr, vagy valamelyik „gyermeke”?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.