Igehely: Zsolt 94:1-23; Kulcsige: 94:17 „Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.”
Az emberi társadalomban, történelemben gyakran tapasztalunk fonákságot, igazságtalanságot, reménytelenséget, tragédiát. Ilyenkor a hívő ember Isten beavatkozását kéri őszinte imában. Emberekre kevésbé támaszkodhat. Ellenben az Úr segítségét gyakran megtapasztalhatjuk. Alapigénkből kiderül, hogy a gőgösök, a bűnösök, a gonosztevők mit gondolnak, tesznek és érdemelnek, hogyan viselkednek. Elnyomnak, akit csak tudnak. Az igaz Bíró jogos ítélete jár nekik. Mégis kapnak kegyelmi esélyt a megtérésre, akárcsak mi is! De az nem derül ki, hogy mire szolgálnak rá az ártatlanok, az igazak, a tiszta szívűek. Azt viszont megérthetjük, hogy a gonoszoknak nagy élvezet Isten népére sorozatosan támadni. Érdemtelenül ugyan, de gyermekeiként kegyelmes Istenünk segítségében, szeretetében, védelmében, vigasztalásában reménykedünk. Nem hiába! Továbbra is Neki engedelmeskedünk. Így elevenedik, szabadul meg, üdül fel lelkünk (Zsolt 6:6; 115:17).
Megnyugodhatunk: sem a szent Isten, sem népe nem vállalhat közösséget a romlottság olyan ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő! Ne feledjük: a megrögzött gonoszság vonzza a pusztító isteni ítéletet!
Miben, miként tapasztaltad Isten segítségét utoljára? Kinek mondtad el? Kikkel érzel együtt?
Vass Gergely
Mostantól fogva
Igehely: Lk 5:10b-11
Életünk különböző fordulópontok és mérföldkövek mellett halad el. Azokhoz viszonyítva beszélhetünk megelőző és azokat követő időszakokról. Így volt ez Péterrel is.
Jézus felszólította Pétert, hogy evezzen a mélyre, és vessék ki hálóikat fogásra. Simon kész volt egy eredménytelen éjszakai halászat ellenére engedelmeskedni. Ezzel Jézus szavát többre tartotta a tapasztalatánál. Így olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. Ilyet Simon sohasem tapasztalt még. Ezt látva, Jézus lába elé esett, és töredelmesen megvallotta bűnösségét. Isten jelenlétének tudata és félelme fogta el őt és társait! Ekkor mondta Jézus: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Jób 42:5-6; Lk 5:1-10/a; Mt 4:18-22)
Eddig Simon sok bajjal, bűnnel és nyomorúsággal küzdő magánvállalkozó volt. Ettől kezdve kicserélődött. Ami eddig csaknem minden gondolatát, vágyát lekötötte, hirtelen elértéktelenedett ahhoz képest, amit Jézusnál talált (Fil 3:7-8). Ezentúl Simon és társai szabadok voltak a hajóiktól, a régi foglalkozásuktól és előbbi célkitűzéseiktől. Egy új hivatás megismerésének útjára léptek. Emberhalászatot, istenismeretet tanultak!
Mikor és miben kezdett újat Isten velünk? Hogyan haladunk abban?
Vass Gergely
