Igehely: 4Móz 11:24-30; Kulcsige: 4Móz 11:29 „De Mózes így felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az Úr!”
Az egész nemzet siránkozik: a nép Mózes előtt, Mózes pedig Isten előtt. A siránkozás olyan, mint egy ragályos betegség. Orvosra van szükség mindkét esetben.
A népnek eszébe jutnak az egyiptomi húsos fazekak, Mózes pedig megfeledkezik az Úr csodatételeiről, hatalmáról. Már újra úgy érzi, hogy egyedül viszi a nép terhét, és megfeledkezik apósa tanácsáról: a terhet meg kell osztani, nem egyedül cipelni.
Isten újra segít Mózesnek. A benne levő Lélekből elvesz és felruház 70 vént, megosztva a terhet. Ezek, amikor a Lélek rajtuk megnyugodott, prófétálni kezdtek, de máskor nem. Isten megváltoztatta Lelke által gondolkodásukat, beszédüket, és a siránkozásnak is véget vetett.
Jézus azoknak, akik szerették őt, egy másik Pártfogót ígért, hogy velük legyen mindenkor (Jn 14:15-17). Pünkösd napján beteljesedett az ígéret. A Szentlélek mindenkire leszállt, akik együtt voltak és várták. Elkezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek adta nekik: Jézusról, csodáiról, szenvedéseiről, haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről.
Mi, mai hívők is megkaptuk Isten Szentlelkét, abban a pillanatban, hogy újjászülettünk. Viszont kérnünk és engednünk kell, hogy a Lélek rendszeresen betöltsön bennünket. (Ef 5:18) Amennyire meg vagyunk telve, olyan mértékben tudunk beszélni, bizonyságot tenni Jézusról.
„A Pártfogó ... tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14:26) A Lélek az élő Igét jelenti ki azoknak, akik szomjas szívvel olvassák az írott Igét.
Érzed-e szükségét a Szentlélekkel való beteljesedésnek? Jézusnak szüksége volt, hogy az Atya betöltse Szentlélekkel. Neked? Megtudsz állni Szentlélek nélkül a hitben?
Veress Bálint
Adjunk hálát baptista elődeinkért, akik igaz szavaikkal, csodák nélkül is sokakat Krisztushoz vezettek! – Jn 10:41-42
Élj Isten dicsőségére az emberek előtt! – 5Móz 12:29-13: 1 (Károli 12:29-32); 14:1-2; 15:1-8 (Aranymondás: 5Móz 14:2)
Elég néked az én kegyelmem!
Igehely: 2Kor 12:1-10
A cím, az Úrtól kapott válasz Pál apostol könyörgésére. Azért imádkozott Istenhez, hogy távozzék el a szúró fájdalom a testéből. Rájött arra, hogy ezt Isten azért engedi meg, hogy el ne bizakodjon a látomások és a kijelentések nagysága miatt. Többször kapott látomást és kijelentést is az Úrtól. Amikor Ananiás bement hozzá és kezét rá tette, hogy lásson (ApCsel 9:12); amikor a Macedón férfi állt előtte és hívta, hogy segítsen (ApCsel 16:9); majd Korinthusban is (Csel 18:9), amikor az Úr látás által bátorítja, hogy ne féljen, hanem szóljon. Az Efézusiakhoz írt levelében arról vall, hogy Krisztust kijelentés útján ismerte meg és, hogy a pogányoknak kegyelem adatott: ők is örökös társak és ugyanazon test tagjai. (Efézus 3:1-11.) Ezek is igazolták apostolságát és messze felülemelték őt a hamis tanítók fölé, akik megzavarták a Korinthusi gyülekezetet.
Amit igénkben mond, kissé félve mondja, mert nem szeretne dicsekedni, de tizennégy év után mégis előhozza, hogy mi történt vele: elragadtatott a harmadik égig, ahol olyan dolgokat hallott melyeket nem szabad embernek kibeszélnie, itt mégis beszél róla. Azzal dicsekedik, amit az Úr tett, magával nem dicsekszik. „Nem veszélyes a harmadik égben lenni, az azonban igen, hogy ott voltál.” Ger de Koning.
Üzenet van ezekben az igékben a mi részünkre is:
Pál tizennégy évig hallgatott azzal, amit az Úrral átélt. Rendkívüli tapasztalatok voltak ezek, de hosszú éveken át megtartotta magának, mert fő küldetése nem a saját élményeinek a megismertetése volt, hanem Jézus Krisztus hirdetése.
Az idő eljött, hogy a rendkívüli élményéről is beszéljen, de ezt gőg nélkül tette. Isten, szenvedéssel tette alkalmassá erre.
Pál tiltakozott a szenvedés ellen, de elfogadta Isten akaratát és így láthatta meg, hogy mi a megmaradó szenvedésének célja.
Alázatban tartotta Isten Pál apostolt a tövis által, hogy az Ő ereje az erőtlensége által végeztessen el. Mindenki, akit az Úr használ az ő munkájában, van valamilyen gyengesége, ami által kicsi marad, hogy Krisztus nagysága legyen látható általa.
Az életünk meggazdagodik attól, ha elfogadjuk Isten tervét és követjük azt, még akkor is, amikor az más, mint a saját elgondolásunk.
Budai Lajos
