Igehely: Mt 6:1,5-8; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
A múlt vasárnap az adakozásról, mint a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulásáról olvastunk Jézus tanítása szerint, amit gyakorolhatunk úgy embertársaink, mint Isten felé. Ez alkalommal és a héten az imádkozással foglalkozunk, amely egy csodálatos lehetőség, hiszen beszélgethetek az én Urammal. Az imádkozás gyakorlását is ugyanúgy, mint az adakozást, ne látványosan végezzük, mint a képmutató farizeusok. Az Úr Jézus arra is figyelmeztet, hogy Isten nem a hosszú imákat hallgatja meg. Fontos, hogy az imádkozás legyen Isten tetszése szerint, őszinte szívből fakadjon, és ahogyan Pál is tanítja az 1Tim 2: 8-ban: bűntől tiszta, szabad, rendezett életvitelünk legyen. Isten az Ószövetségben is figyelmezteti népét, hogy a bűn akadály lehet, ami elválaszt Istentől. Az 1Péter 3: 7-ben olvashatunk az imameghallgattatás akadályáról. Amikor imádkozunk, legyen mindig az a tudat bennünk, hogy mi a hatalmas, teremtő Istennek a gyermekei vagyunk és Ő a mi mennyei Atyánk. Ezért jöjjünk imáinkban mindig gyermeki alázattal és őszinteséggel a mi Atyánkhoz, úgy, ahogy a gyermek jön a földi szüleihez. Tegyük ezt céltudatosan, és egyben tudva azt, hogy Ő az egyetlen, aki igazán megért és biztosan tud rajtunk segíteni, rendezve először bűneinket vele. Ha rávilágít megtűrt bűnökre, akkor itt az ideje, hogy szabaduljunk tőlük. Imádságban ezt is meg tudjuk az Úr Jézus nevében beszélni az Atyával. Pál apostol a Kol 4: 2-3 verseiben a kitartó imádkozásra bátorít, éberségre biztat és a szüntelen hálaadásra. Egyben kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak értük is. Az imádkozás egy hatalmas eszköz Istentől, amelyet nekünk adott, és amelyet használhatunk mások érdekében is, nemcsak magunkért. Éljünk ezzel a nagyszerű lehetőséggel mindenkor és legyünk Istennek imádkozó gyermekei!
Tóth József
Imaáhítat: Könyörögjünk Istenünkhöz, hogy az ő szeretetével fogadjuk be az üdvkereső romákat! – Jak 2:1-5
Bibliaóra: Isten beszél – az őrállók vigyáznak – Ez 3:14-27 (Aranymondás: Ez 33:11b)
Hol találunk bölcsességet?
Igehely: Jób 28:1-28
Isten elvesztése után az ember folyamatosan úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. Nem bír rátalálni a kútra, ahol mély vágyának szomjúságát csillapíthatná. Nem is tudja megmagyarázni, hogy Isten hiányzik neki, ha hallja is az igét, nem hiszi el. Jóbnál itt a bölcsesség keresése az Istennel való kapcsolat újra megtalálását jelenti, akitől elszakadtunk. Felsorol néhány forrást, amelyek által az emberek lelki szomjúságuk csillapítását vélik.
A tudomány: itt konkrétan arról a kutató, illetve alkotó munkáról van szó, amely látszatra lefoglalja az embereket, külsőleg értelmet ad az életüknek. Sokféle kincset lehet kiaknázni a kutatás és tudomány módszereivel. A tudomány önmagában nem is rossz. Csakhogy nem ad választ az Isten-kérdésre! Tehát okos lehet az ember, de bölcs bibliai értelemben nem, ha csak ennyi a látóköre, és tovább nem terjed ki az isteni igazságok felé. Sőt van egy szomorú tendencia: egyre fejlettebb készülékek, és ezzel párhuzamosan értelmileg egyre inkább eltompuló emberek.
Másodszor a pénz: a kincs, vagyon megszerzése, birtoklása sem ad bölcsességet. Sokan ebben teszik tönkre magukat, mert úgy gondolják: ha még egy kicsit szerezhetnék, teljes lenne az életem. Félelmetes bálvánnyá tud nőni keresztyén emberek életében is a pénz. Amikor a pénztől várja valaki élete kiteljesedését, boldogságát, és nem tudja sáfárként kezelni azt, mint amit Istentől kapott egy időre. A bölcsességet nem lehet pénzen megvenni. Mégis, mintha tekintélyesebbek lennének gyülekezeteinkben azok, akiknek több anyagi javuk van. Vajon miért?
És végül érdekes úton érkezünk el a válaszhoz. Figyelve a természeti jelenségeket, a viharok kialakulását és útját, ezekben láthatjuk a Teremtő hatalmát és bölcsességét. Bölcs dolog ezeken át tovább látni: az Úr csodálatos munkáját, nagyságát, gondviselését, és félni Őt. Ez nem szolgai félelmet jelent, hanem annak elismerését, hogy Tőle függök, és teljes szívemmel Neki szeretnék engedelmeskedni. Őt félni azt is jelenti, hogy kerülöm a bűnt és gonoszságot!
Igazán az találta meg a bölcsességet, aki hit által az Úrral jár, és engedi, hogy Jézus tegye őt boldoggá, és vezesse mindennapjaiban! „Őt tette nekünk Isten bölcsességgé” (1Kor 1:30).
Bányai István
