Igehely: Lk 6:12-16; Kulcsige: Lk 6:13 „Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett.”
A tizenkét apostol kiválasztása nagy horderejű feladat volt. Előtte Jézus egy egész éjszakát imádkozással töltött az Atyjával. Számára mindig az Atya akarata volt a legfontosabb, erre a biztos alapra építette egész földi életét. Számunkra nagyon tanulságos az, ahogyan Jézus minden döntése előtt tanácsot kért imádságban mennyei Atyjától. Akkor is az Ő akaratát részesítette előnyben, amikor a Gecsemáné kertben nehéz döntés előtt állt, de buzgó hittel és alázattal megharcolta a helyes döntést (Lk 22:42b). Nekünk, ma élő tanítványainak is így kell eljárnunk minden döntésünk előtt. Vagy mi talán bölcsebbek és okosabbak vagyunk, mint Jézus, és nincs szükségünk Isten vezetésére és segítségére?
A kiválasztás és elhívás az Úr Jézus előjoga. Nem az apostolok döntötték el, hogy apostolok lesznek, hanem Jézus hívta el őket az apostolságra. Ez az alapelv ma is érvényben van, nem mi döntjük el, hogyan szolgáljuk Istent, hanem Ő elhív, és nekünk engedelmeskednünk kell (Ézs 6:8). Az elhívás része a felkészítés, vagy felkészülés is. Az apostolokat is így választotta ki Jézus, hogy vele legyenek (Mk 3:14), tőle tanuljanak és vele közösségben éljenek. Senki nem lehet Isten szolgája, Jézus tanítványa, anélkül, hogy ne lenne vele lelkileg élő közösségben (1Kor 1:9). A kiválasztott apostolok munkatársai is voltak Jézusnak. Földi életében vele dolgoztak, majd halála, feltámadása és mennybemenetele után a megkezdett munkát tovább folytatták, amihez a Szent Lélek adott nekik erőt (ApCsel 1:8). Úgy dolgozhatunk vele, hogy munkájának nem mi vagyunk a vezetői. Ő a munkaadó, mi vagyunk a munkatársak (1Kor 3:9).
Csak tizenkettőt választott, hogy kifejezze munkájának kapcsolódását Izrael tizenkét törzséhez. Hiszen azokat az ígéreteket és áldásokat, amiket Isten Izraelnek ígért, az apostolok igehirdetésén keresztül, mint üdvözítő kegyelmet (Tit 2:11) elérhetővé tette minden ember számára.
Amikor döntés előtt állsz, keresed Isten akaratát, vagy a saját fejed után mész? Melyik Úrnak szolgálsz, vagy mindkettőnek próbálsz megfelelni?
Dézsi István
Imaáhítat: Valljuk meg az Úrnak, hogy rendszertelen az imaéletünk! – Dán 6:11
Bibliaóra: A megváltottak gyülekezete – Ef 2:1-10 (Aranymondás: Ef 2:8-9)
Elpártolt fiak megtérése
Igehely: Jer 3:11-25
Isten vár. Mert Isten szeret. Ha elolvassuk ma esti igénket, kicsendül belőle Isten féltő szeretete népe iránt. Ahogy Pál szívéből is kibuggyant, amikor Krisztus szeretetéről tett bizonyságot (Róm 8:38).
Jeremiás leírja, hogyan korholja Isten saját népét, amiért olyan könnyen más istenek után futottak. Nagy bűn ez, mert nyíltan kifejezi a bizalmatlanságot az Úrral szemben, aki kiszabadította őket Egyiptomból, gondoskodott róluk a pusztaságban, védelmezte őket az ellenséggel szemben ígérete szerint, amíg engedelmeskedtek neki. Mindig akkor fordult rosszra a sorsuk, amikor elfordultak az Úrtól. Isten közelében is lehet istentelenül élni. Elég csak egy kis engedetlenség, tudatos „nekem-más-tervem-van” gondolat, ami ha megfogan, és bűnt szül, egy Isten nélküli állapothoz vezet (Jak 1:14-15). Megtérés, visszatérés nélkül pedig nő a távolság az Élet forrásától, ennek vége pedig szellemi kiszáradás, elsivatagosodás. De nem kell így lennie! Az Úr nem leli kedvét a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen. Ezért viselkedik olyan már-már naivitással vádolható módon, mintha azt mondaná: ti arra hivatkoztok, hogy nem tart örökké haragom. Jól gondoljátok! Nem haragszom örökké, csak gyertek már végre vissza! Várlak benneteket haza. Megbocsátok nektek, csak láthassam újra az arcotokat, és ne a hátatokat!
Vajon melyik újszövetségi történetre emlékeztet bennünket ez? Úgy ám: a tékozló fiút várta ilyen szenvedélyes szeretettel az apja. Ó, mennyire vágyott már újra látni az arcát ennek az önző, engedetlen, lázadó gyermeknek! És amikor meglátta, teljes szeretete benne volt abban az ölelésben (Lk 15:20), és abban, ahogyan azután bánt vele. Ma is ez vár azokra, akik elpártoltak az Úrtól. Ha te is ilyennek ismerted fel magad, fogadd el a jó hírt: Isten nem haragszik örökké! Akkor sem, ha te ezt kihasználtad, és erre hivatkozva süllyedtél egyre mélyebbre. Ez nem szép dolog tőled, de nagyobb az Ő szeretete a te hűtlenségednél. Csak fordulj vissza, és gyere az Ő ölelő karjaiba. Mert Ő vár. Mert Ő szeret.
Van-e ismerőseid, rokonságod között ilyen „elpártolt”? Hogyan tudnád ezen a héten közvetíteni felé Isten hazaváró szeretetét?
Lisztes Tibor
