Igehely: Mt 24:43-51; Kulcsige: Mt 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
Egy nagy épület lépcsőit súroló asszonytól megkérdezték: - Te Isten gyermeke vagy? - Én a Király gyermeke vagyok – volt a válasz. - Ha te a Király gyermeke vagy, azt hiszed, hogy Isten téged hercegnőnek tekint? - Egészen bizonyosan annak – mosolygott a takarítónő.
- Ha tehát Isten az Atyád, és a Király gyermeke vagy, nem gondolod, hogy rangon aluli részedre, hogy ezeket a piszkos lépcsőket súrolod? - Én most nemcsak a főnökömnek dolgozom. Ezeket a lépcsőket Jézus Krisztusnak, az én Megváltómnak szépítem.
Nemcsak földi munkaadóinknak tartozunk becsületes munkával, hanem mint Isten választottai, sáfársággal bízattunk meg. Jó lesz ma újból megfogalmazni, hogy milyen feladatra rendelt téged! Helyeden vagy? Azt teszed, amivel Isten megbízott? Igénk szolgáknak, sáfároknak nevezi a munkásokat, és kétféle minősítést használ Jézus velük kapcsolatosan. Az egyik a hű és okos szolga, a másik gonosz szolga. Mindkettő tudja, hogy van ura, hogy mi a feladata, és hogy lesz számonkérés. A lényegi különbség az, ahogyan gondolkoznak Uruk visszatérése felől. A gonosz szolga így szól szívében: „Késik az én uram”, ezért él rendetlen életet, a másik viszont Ura jelenlétében él. „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil 2:12-15).
A hű és okos szolga azt a megbízatást kapta, hogy szolgatársainak idejében kiadja az eledelt. Tejet a kicsiknek, keményebb eledelt a munkabíróknak, vigasztalást a megtört szívűnek, rendre utasítást a rendetlennek, evangéliumot az elveszetteknek. Mi a te feladatod? Tudtad, hogy munkád becsületes végzése Krisztus-várásoddal van összhangban? Ha hanyag vagy, nem mondhatod, hogy helyes az advented! Légy hű és okos szolga!
Mikor boldog a munkás? Csak a javadalmazás napján vagy előléptetéskor? A jól végzett munka áldása és jutalma a megelégedett környezet és Urunk dicsérete. „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt 90:17). Ámen!
Nagy István
Imaáhítat: Könyörögjünk az éhezőkért, és a megsegítésükön fáradozókért! – Jn 6:5-11
Bibliaóra: Elhívatásod, hogy új életed legyen – 1Jn 5:1-21 (Aranymondás: 1Jn 5:12-13)
Készülj a Bárány menyegzőjére!
Igehely: Jel 19:6-11
Urunk azt az örömet és boldogságot tárja elénk, amelyben a megváltott népnek része lesz, amikor Jézus újra eljön. Elképzelhetjük, mit éreztek az első század üldözött keresztyénei, amikor hallották, hogy az uralkodik, akiért most szenvednek. Az eljövendő eljött, a Bárány győzött, és minden teremtmény előtt nyilvánvaló, hogy az ő Istenük a Mindenható. Halld testvérem a nagy sokaság buzdítását: „örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője!” A menyegzői lakoma a hétköznapok szürkeségét ünneppé változtatja, sőt még az előkészületnek is egyfajta ünnepi hangulatot előlegez. Aki igazán készül a Bárány menyegzőjére, az ünnepi lázban ég! Bárcsak lenne ilyen ragályos láz napjainkban!
A kísérő angyal felszólítja Jánost, hogy írja meg a következő üzenetet: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” A Mt 22:2-14-ben a királyi menyegzőről szóló példázatban, úgy tűnik, a meghívottak nem repesnek az örömtől a meghívás miatt. Miért mondja akkor boldognak azokat, akik hivatalosak e győzelmi lakomára? „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (Mt 22:14). A Biblia minden nehezen érthető boldogmondása értelmet nyer ebben a boldogmondásban. Amikor a győztes Úr és népe újra találkozik és elválaszthatatlanul, örökre közösségre lép, az minden korábbi nehézséget elfeledtet. A 2Kor 11:2 szerint Isten népe eljegyzett menyasszony: „eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé.” A menyegzői vacsorán tehát a résztvevők nemcsak meghívottak, hanem ők „az elkészült menyasszony”. A menyasszony azért boldog, mert elkészült a menyegzői vacsorára.
A menyasszony nem volt mindig készen. A Jel 7:14 szerint a fehér ruhás megszámlálhatatlan sokaság azokból áll, akik megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Igénk bizonysága szerint, az elkészült menyasszony ünnepi ruhája fényes, tiszta gyolcs, de nem ő szerezte, se nem ő szőtte, vagy vásárolta, hanem „adatott néki”. Ajándék! Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. A felkészült menyasszony nem szégyelli a vőlegényét, megvan benne a Jézus bizonyságtétele.
Életed tükrözte ma a Jézushoz tartozást? „Rajtad van-e fehér ruhád, szent éked, tiszta vagy Jézus vére által?” Készülj a Bárány menyegzőjére!
Nagy István
