Igehely: Ez 18:25-32; Kulcsige: Ez 18:31b „Újuljatok meg szívetekben és lelketekben!”
Alapigénket Ezékiel, a fogságban élő próféta könyvéből olvastuk. Benne Isten leleplezi népének bűneit, meghirdetteti azok következményét, rámutat a szabadulás egyetlen lehetőségére: a megtérés kivezető útjára. Könnyebb Istent kritizálni, mint saját bűnünket, rossz lelkiállapotunkat belátni. Vádolhatjuk Őt azzal, hogy nem becsületes, nem igazságos, nem következetes. De ez csak azért történhet meg, mert saját vétkünk vakít meg bennünket, tesz képtelenné a valóság felismerésére és elfogadására. Ha az igaz elhajol az ő igazságától, meg kell halnia! Senki sem született igaznak, csak Ádám és Éva teremtetett annak. Mi bűnös emberi természetet örököltünk. Isten csak a megtérésünk révén igazít meg minket. Az igaz erényes, istenfélő, a Biblia szerint élő ember. Sajnos, kieshet ebből az állapotából. Ezért elpusztul, elvész. Láthatjuk az élet utolsó lelkiállapotának döntő voltát.
Figyeljük meg, ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, élni fog! Az itt használt héber kifejezés elfordulást is jelent valakitől, valamitől. Megszűnünk a bűnt gyakorolni. Megfordulást, visszafordulást is jelent. Ugyanakkor benne van a „visszahoz, visszakerül, helyreállít” ige is. A bibliai megtérés magába foglalja bűneink fölismerését, elismerését, megbánását, megutálását, megvallását és elhagyását is. Az Újszövetség korában ilyenkor hittel Jézus Krisztushoz menekülünk. Elfogadjuk bűneink bocsánatát és megtapasztaljuk az újjászületés csodáját. Szívünkben és lelkünkben megújulunk! Az ige szerint a megtérés ellenőrizhető, megállapítható, hogy megtörtént-e? Az Isten akarata szerinti mindennapi élet bizonyítja. Áldásos következményeinek hosszú sora egész személyiségünket érinti. Mégis egy kifejezés összefoglalja: Élni fog! Meggyógyul, egészséges közösségben lesz Istennel és emberekkel.
Felhagytál-e már vétkeiddel? Megújult-e már a szíved és a lelked? Hogy zajlik lelki életed?
dr. Vass Gergely
Belefáradtál a szolgálatba?
Igehely: Jel 2:1-3 „Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg.”
Nagyon szép bizonyságtételt olvasunk az efézusi gyülekezetről. Az ige kiemeli, hogy nem fáradt bele a szolgálatba, pedig terhet kellett viselnie. Bárcsak mi is ezt tapasztalhatnánk saját és közösségi életünkben! De sajnos, sokszor erőt vesz rajtunk az erőtlenség, a kimerültség, fáradtság, vagy akár az alvás, s ilyenkor a szolgálati területünket is hanyagoljuk.
Ézsaiás arról ír, hogy elfáradnak és ellankadnak még az ifjak, vagy a legkülönbek is, de az Úr erőt ad azoknak, akik belé vetik bizalmukat (Ézs 40:29-31). Egy másik esetben arról olvasunk az igében, hogy Isten nagy embere, Illés, megfáradva, elkeseredve elbújik, otthagyja szolgálati helyét. Az Úr így teszi fel neki a kérdést: „Mit keresel itt, Illés?”, majd az ő gondoskodása révén újra erőre kap, és munkába áll.
Megfáradás időszakában az a dolgunk, hogy bízzunk a Jóistenben, rakjuk le terheinket a kereszt tövébe. Ne nézzük a magunk gyengeségeit, mert átkozott az, aki emberben bízik, ellenben, ha hittel tekintünk fel a Golgotára, a győzelem helyére, kaphatunk erőt a folytatásra.
Szabó Róbert
