Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:18 „Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”
A tíz bélpoklos meggyógyításának történetében a főgondolat igazából nem a gyógyulás körül forog, hanem a hálaadás gondolata körül. A betegségből a tíz leprás meggyógyult, miután Krisztus szavára elindultak a főpapokhoz. Nagy öröm tölthette el őket. Közülük egy azonban a gyógyulás öröme közepette eldöntötte, hogy visszatér Jézus Krisztushoz megköszönni azt, amit adott neki. Odaérve, leborult Krisztus lábai elé, dicsőítve őt!
Vissza Jézushoz, dicsőíteni! Aki igazán meggyógyult a bűneiből, az leborul Jézus Krisztus előtt. Akit az Úr kiemelt a bűneiből, annak természetes, hogy újból és újból visszatér Megváltójához azért, hogy minden dicsőséget neki adjon. A hálaadás, Krisztus előtti leborulás a lelki gyógyulás következménye. Az egyik zsoltár erre buzdít minket: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103:1-2).
Mikor gyógyult meg igazán szellemileg az a leprás, aki Krisztushoz visszajött? Sorolj fel legalább öt dolgot, amiért most hálát mondhatsz Istennek!
János Csaba
Fénysugarat ad a sötétségben
Igehely: Zsolt 18:28-33 „Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. Jób 22,29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. Zsolt 132,17 ;112,4 Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Péld 30,5 Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.”
Példaértékű számunkra Dávid király hite és ragaszkodása az Úrhoz. Ismerve élettörténetét a Szentírásból, tudjuk róla, hogy nem mindenben követhetjük a példáját. De botlásai ellenére is, számomra ő mély hitű, és az Urat szívéből szerető bibliai hős. Dávid életében különösen figyelemre méltó az, ahogyan a „terhelés” alatt viselkedett, például, amikor Saul üldözte őt. A körülötte levők türelme már elfogyott, az idegeik felmondták a szolgálatot, de Dávid higgadt, megfontolt maradt a nehéz stresszhelyzetekben is. Honnan kapta ehhez az erőt? A válasz nyilvánvaló: az Úrtól. Ő adott fénysugarat, reménysugarat életének legsötétebb napjain és éjszakáin. Ebben az igeszakaszban azt is megfogalmazza Dávid: „Az Isten útja tökéletes” (31. v.). Ő sohasem ejt hibát. A 33. versben így folytatja vallomását: „Ő teszi tökéletessé utamat.”
Imádkozzunk, hogy a mi kapcsolatunk is legyen ilyen meghitt és töretlen az Úrral!
Nagy Kasza Zoltán
