Igehely: Róm 12:1-8; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak.”
Az Egyház megreformálásának 500. évfordulóját ünnepeljük az idén. Létszükséglet volt a reformáció 1517-ben, és az ma is! Egykor a reformáció nyitotta lehetőségeket és vívmányait különbözőképpen hasznosították a különféle érdekeket követő egyének és csoportok. Ma gondolkodásunk megreformálásáról elmélkedünk az Isten tetszése szerint végzett szolgálat érdekében. Ezért is imádkozunk kitartóan. Mindenikünk ismételten engedetlenkedett Isten iránt. Mindannyian bűnbocsánatra szorulunk. Mindenikünkért meghalt Jézus! Isten mindenkin könyörülni akar, szeretne! Ezt az irgalmat nem hagyhatjuk válasz nélkül! Isten irgalmára teljes odaszánásunkkal válaszolhatunk helyesen. Ezért határozottan, végérvényesen szánjuk oda, és adjuk át testünket is Istennek! Hadd legyünk élő és szent áldozat, amely tetszik neki, és az Övé. Ez legyen a mi önkéntesen felajánlott áldozatunk, amellyel Őt méltóképpen tiszteljük (Egyszerű fordítás 2003 alapján). Ne igazodjunk e világhoz, a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz, se az életmódjához. Ellenkezőleg: változtassuk meg, reformáljuk meg az egész gondolkodásunkat és gyökeresen változzunk meg érzelmi és akarati szinten is! Így érthetjük és ítélhetjük meg, fogadhatjuk el, amit Isten akar; mi az, ami szerinte jó, ami neki tetsző és tökéletes. Itassa át gondolatainkat a Szentige! A testiség rabságában élő ember nem képes felfogni Isten dolgait, igazságait, a szellemi emberek azonban igen.
Istennek tetszik, amikor helyesen gondolkodunk saját képességeinkről, szerepünkről a gyülekezeti és missziós munkában. Környezetünknek, de nekünk is káros, ha magunkat többnek ítéljük, túlzottan sokra értékeljük. Ne mérjük fel rosszul a valóságot, ne is magyarázzuk azt félre! Ne a földi dicsőség érdekeljen minket, hanem a hitben való előrehaladás. Értékeljük őszintén a szeretet által munkálkodó hitet. Lássuk a hitünk mértéke és szabálya szerint szellemi ajándékainkat, magunkat, szolgálatunkat. Isten kiemelte többek között Ábrahám, a kapernaumi százados, a sziroföníciai asszony, az idegen leprás, István: az első vértanú, Barnabás és római gyülekezet, stb. hitét. Mekkora a mi hitünk? Mustármagnyi? Földi életünk folyamán bármilyen irányba változhat hitünk mértéke. Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? Viszont meg is lehet erősödni, maradni abban! Kegyelmet és szellemi szolgálatot nyerünk általa.
Az élő hitben van közösség, akárcsak az egy test sok tagja között. Nem minden tagnak ugyanaz az ajándéka, feladata, ami szerint szolgálunk. Istenért vállalt fáradozásunkat a Biblia szabálya szerint teljesítsük, akkor lesz hatékony. A prófétálást a hit szabálya szerint végezzük. Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon. Akinek a tanítás adatott, alázatosan tanítson. Akinek a biztatás, bátorítás és buzdítás adatott, azt művelje! Az adakozó egyszerű, szerény, tiszta szívű legyen. Az elöljáró igyekezzen, szorgoskodjon. A könyörülő, a szenvedőkkel jól tevő pedig jókedvvel és barátságosan tegye. Bár feladatunk, felelősségünk különböző, mégis egymásnak tagjai vagyunk isteni szeretetben.
Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. Vele azonban mindenre van erőnk!
dr. Vass Gergely
Könyörögjünk a gyülekezeteinkben élő özvegyekért! – 5Móz 24:19-22
Dicsérjük az Urat! – 2Sám 22:1-7, 21-37; 23:1-7 (Aranymondás: 2Sám 22:33)
Pál szolgálata és annak fogadtatása
Igehely: 2Kor 6:1-13
Korinthus az I. század közepén hatalmas kikötőváros volt, emberek, kultúrák, vallások keveredésének a színhelye. Jellemző volt itt a szabados, bűnös, erkölcstelen életforma. Pál írja is, hogy nagy félelemmel jött ide Krisztus evangéliumát hirdetni, de megtapasztalta, hogy az Úr Lelke munkálkodott az ő erőtlenségei ellenére is.
Isten jóvoltából úgy szolgáltak közöttük, hogy ne érje szidalmazás a szent munkát. Ezért készek voltak vállalni a tűrést, nyomorúságot, szükséget, szorongattatást, verést, börtönt, böjtölést, virrasztást, fáradozást, képmutatás nélküli szeretetet stb. Pál rávilágít, hogy ez csak a Szentlélek által lehetséges, felvéve az igazság fegyvereit, vállalva a sokszor komfortzónánkon túli ellentmondásos helyzeteket. Csak így válhatnak az Úr szőlőjében dolgozók edzettekké, kipróbáltakká, megtapasztalva Isten gondviselésének és megtartó ígéretének valóságát.
„Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek” – olvassuk, és mi is arra vágyunk és imádkozunk, hogy az Úr adjon erőt ma ezen munkálkodni. Pál szívébe mindenki belefért a gyülekezetből, de a gyülekezet szívével baj volt, mert Pálék nem fértek bele az ő szívükbe. Vajon mi foglalta el szívükben a helyet?
Jézus Krisztus szívébe mindenki belefért, még az ellenségei is. Az ő szívébe mi is belefértünk, de az én szívemben van-e hely Krisztus számára és az embertársaim számára? Az ige felszólít bennünket, hogy tárjuk ki szívünket, de ne a bűnös dolgok felé legyünk nyitottak, hanem a szent dolgokkal foglalkozzunk. A világ felé a legerőteljesebb bizonyságtétel az lesz, ha a keresztények szeretik egymást. Tapasztaljuk a szeretet meghidegülését, ezért ez az igeszakasz ma is aktuális.
„Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.” (C. H. Spurgeon)
Szabó Róbert
